Minden szülő a legjobbat szeretné a gyermekének – fejlesztést, különórát, biztonságot, jövőt. De miközben a teljesítményre koncentrálunk, könnyen elfeledkezünk arról, hogy a legnagyobb ajándék, amit adhatunk, nem a tudás vagy a siker, hanem a szeretet és az érzelmi biztonság. Vekerdy Tamás szerint ezek azok az alapok, amelyekből boldog, kiegyensúlyozott felnőtt válik.
A boldogság alapja az érzelmi biztonság
Minden szülő boldog, kiegyensúlyozott gyermeket szeretne nevelni, olyat, aki később magabiztos felnőttként állja meg a helyét. Mégis sokan elbizonytalanodunk, hogy vajon jól csináljuk-e. Elég, ha szeretjük? Vagy a sok különóra, fejlesztés, idegennyelv és sport hozza majd meg a várt eredményt?
A pszichológusok szerint a válasz egyszerűbb, mint hinnénk: a gyereknek nem tökéletességre, hanem szeretetre, biztonságra és elfogadásra van szüksége. Az érzelmi biztonság az, amiből egészséges önbizalom és későbbi boldogság születik, és ez sokkal fontosabb, mint bármilyen iskolai siker.
Nem az IQ, hanem az EQ számít igazán
Tudományos vizsgálatok szerint az iskolai teljesítmény és a született intelligencia csak kis mértékben határozza meg, hogyan boldogulunk az életben. A valódi különbséget az érzelmi intelligencia (EQ) adja, vagyis az a képesség, hogy felismerjük és kezeljük az érzéseinket, megértjük másokét, és képesek vagyunk együttérzéssel reagálni.
Az EQ tehát nem csupán „kedvesség”, ez a lelki rugalmasság, az empátia és a kapcsolódás alapja. A jó hír pedig az, hogy az érzelmi intelligencia fejleszthető, méghozzá játékos, természetes módon, művészeten, közös élményeken és sok-sok szeretetteljes kapcsolódáson keresztül.
A művészet táplálja a lelket
A gyerekeknek szükségük van zenére, mesére, éneklésre, rajzolásra, táncra – mindenre, ami érzelmeket mozgat meg. A művészet az a nyelv, amin keresztül a gyerek megtanulja kimondani és megélni az érzéseit.
Régen ez magától értetődő volt, az iskolákban énekkar működött, színdarabokat adtak elő, verset mondtak és rajzoltak, a gyerekek nemcsak tanultak, hanem megéltek valamit önmagukból.
Ma, amikor a figyelmünket gyakran elviszik a „fejlesztő” foglalkozások, érdemes visszatérni ezekhez az egyszerű, mégis csodálatos tevékenységekhez. Egy közös dal, egy rajzolgatós délután vagy egy bolondos szerepjáték sokszor többet ér, mint bármelyik tanfolyam.
A feltétel nélküli szeretet az igazi biztonság
Egy gyerek számára a legnagyobb ajándék az, ha elfogadják olyannak, amilyen. Nem kell hozzá tökéletes szülőnek lenni, elég, ha derűt, türelmet és valódi figyelmet adunk.
Ha a gyerek érzi, hogy szeretik akkor is, amikor dacos, fáradt vagy éppen hibázik, abból mély, egész életre szóló önbizalom születik.
A „csak úgy” együtt töltött pillanatok – egy ölelés, egy közös kakaó a konyhában, egy kis csiklandozás vagy bohóckodás – valójában fejlesztő hatásúak. Ezek azok a „haszontalannak tűnő” pillanatok, amelyekből a gyerek megtanulja, hogy biztonságban van a világban.
Hogyan beszélgessünk a gyerekkel?
Sokszor, amikor az óvodából vagy iskolából hazafelé kérdezzük, „mi volt ma?”, csak egy unott „semmi” a válasz. Nem azért, mert nincs mit mesélnie, hanem mert ilyenkor egyszerűen csak velünk akar lenni. A gyerekek az együttlétben kommunikálnak, egy közös játék, egy ölelés, egy kis bohóckodás sokkal többet mond, mint száz kérdés.
A kicsiknél a testi kontaktus, az ölbéli játék, a csiklandozás, a közös mondókázás mind-mind érzelmi kommunikáció. Ezek az apróságok erősítik a kötődést, és alapot adnak az értelmi fejlődéshez is.
A fejlesztés nem erőltethető – a játék viszont csodát tesz
A kutatások azt mutatják, hogy a gyerekek idegrendszeri fejlődése szoros kapcsolatban áll a szabad játék mennyiségével. A játék nem időpazarlás, hanem az agy „gyakorlóterepe”.
Ha a kicsi felszabadultan játszhat, az agyában gyorsabban és hatékonyabban épülnek az idegi kapcsolatok, mint bármilyen strukturált fejlesztés során.
Az is kiderült, hogy a túlzottan „fejlesztett” gyerekeknél csökken a boldogsághormon (endorfin) szintje – míg a szabadon játszó, nevetgélő, szeretetben élő gyerekeknél épp ellenkezőleg: nő.
A közös játék, a természetes mozgás, a családi nevetések tehát biológiai értelemben is boldogabbá tesznek.
Apa jelenléte felbecsülhetetlen
Ha az apa későn ér haza, elég, ha pár percre benéz a gyerek szobájába. Egy kis beszélgetés vagy csak egy „jó éjt, itt vagyok” pillanat is csodát tehet.
Nem kell mindig „fejleszteni” – a gyereknek nem a tökéletes játékra van szüksége, hanem a kapcsolatra. Arra, hogy érezze: fontos és szerethető.
A szeretet megtart, az elengedés erősít
A gyerek érzelmi biztonságát az adja, ha tudja, mindig van hová visszatérnie. A kisgyereket az ölelés, a kisiskolást a bizalom, a kamaszt pedig az elfogadás tartja meg. A serdülőkor viharai idején különösen fontos, hogy ne vonjuk meg tőle a szeretetet, még akkor sem, ha bezárkózik, zsémbes vagy távolságtartó.
A szülő feladata, hogy melegen tartsa a kapcsolatot, majd időben el is tudja engedni. Így lesz a gyermekből kiegyensúlyozott, önálló, boldog felnőtt.
A boldogság nem tanítható – megélhető
A legnagyobb örökség, amit a gyerekeinknek adhatunk, nem a különórák, nem a kitűnő bizonyítvány és nem is a rengeteg játék, hanem a biztonságérzet, hogy szeretve vannak, pont úgy, ahogy vannak.
Ebből születik minden más: az önbizalom, a kíváncsiság, a kitartás – és végső soron a boldogság.
Tarjáni Rita
Forrás: Vekerdy Tamás előadása, 2010. november 12., Nyíregyháza
