Vajon min múlik az, hogy egy gyermek boldogságban nő fel? Hogyan lesz belőle érzelmileg stabil felnőtt, aki magabiztos, kiegyensúlyozott? Dr. Vekerdy Tamás szerint az érzelmi biztonsághoz megfelelő kommunikációra és szeretetre van szükség.
A szülő folyton aggódik
Vajon mitől lesz a gyermekem kiegyensúlyozott, boldog? – Teszik fel a szülők a kérdést nap mint nap. Sokszor esünk abba a hibába, hogy a gyermekeinket megannyi fejlesztő foglalkozásra és különórára íratjuk be, de ezekkel korántsem azt fogjuk elérni, amit szeretnénk. Képesek vagyunk a gyerekkel hajnalig tanulni, holott – és ez egy 90-es években készült kutatásból is kiderült – az eminens diákok esetében is csak elenyésző mértékben, 18%-ban befolyásolták az iskolai eredmények a felnőtt életüket. De vajon akkor mi az, ami sokat számít, ha az intelligencia és az iskolai teljesítmények nem igazán. A kutatók szerint nem az IQ, hanem az EQ, vagyis az érzelmi intelligencia az, ami nagy mértékben befolyásolja a gyermekek felnőtt életét.
Az érzelmi intelligencia
A gyermek életének a középpontja saját maga. Minden mást saját magához hasonlít, ahogy ez a későbbi életben is zajlik. Mindenki magából indul ki, igaz? Az érzelmi intelligencia azt jelenti, képesek vagyunk arra, hogy elviseljük a körülöttünk élőket, a szülőket, a munkatársakat, a felnőtteket, a gyerekeket, mindenkit. Vagyis arra vagyunk képesek, hogy a saját középpontunk helyett másokba helyezzük át ezt a centrumot. Ez azt jelenti, hogy bele tudjuk képzelni magunkat a másik helyzetébe, el tudjuk képzelni, hogy mit érez, mit gondol. Az érzelmi intelligencia, ellentétben a veleszületett intelligenciával, fejleszthető életünk végéig. Ennek egyik eszköze a művészet, amire a gyerekeknek kis kortól kezdve nagy szükségük van.
Feltétel nélküli szeretet? Nincs ennél fontosabb!
Az érzelmi biztonság egyik kulcsfeltétele az elfogadás a szülők részéről. Ez az elfogadás a feltétel nélküli szeretet. Az, hogy a szülők elfogadják a gyermeküket olyannak, amilyen, és nem akarják őt a saját képükre formálni. Ez a feltétel nélküli szeretet tanítja a gyermeket arra, hogyan fogadja el a saját érzelmeit, hogyan adja azokat másnak, hogyan viszonozza az érzelmeket és hogyan fogadja be másoktól. Ez a feltétele annak, hogy a gyermek érzelmileg kiegyensúlyozott legyen, emellett pedig igényes. Ne legyen számára elég később egy olyan kapcsolat, amely személytelen, és nincsenek benne érzelmek. Szülőként sokszor attól tartunk, hogyha a gyermek már nem lesz olyan kicsi, kamaszodik, elsodródik és sodródik majd. Azzal a gyerekkel azonban, akinek feltétel nélküli szeretetben és elfogadásban volt része, érzelmi biztonságban érezhette magát, ez nem fog megtörténni. Ráadásul a szülő részéről folyamatosan biztosított, feltétel nélküli érzelem fejleszti is a gyermeket. Vekerdy szerint csak ez fejleszt, nem pedig a személytelen fejlesztőjátékok. Azok a pillanatok, amikor a gyermeket csak egy kicsit megöleljük, megcsikizzük, és megsimogatjuk a fejét. Azok a félmondatok, amiket csak úgy odamondunk: „Szeretlek”, „Hiányoztál”…
Még egy kamasz gyermeket is feltétel nélkül kell szeretni és elfogadni, akkor is, amikor már a hormonális robbanás közepén tart, undok és elviselhetetlen. Pont ekkor van a legnagyobb szüksége arra, hogy tudja, a szülei mögötte állnak, szeretik őt, bármi is történjék. Ez az érzelmi biztonság, erre van szüksége minden gyermeknek születésétől kezdve.

Gyermekkori érzelmek
„Mi volt ma az oviban?” – kérdezzük a gyermekünket. A válasz rend szerint az, hogy „Semmi!”. Vajon miért válaszol így a gyermek? Hát persze, hogy azért, mert nem akarja elmesélni, hogy milyen jó volt az óvodában, hiszen akkor megint menni kell, ha olyan jó. A gyermekünk annak örül, hogy végre velünk lehet, bolond lenne hát ezt felcserélni az ovira.
A gyermekekkel nem mindig szavakkal kell kommunikálni Vekerdy szerint. Minden felnőtt, aki gyermekkel érzelmet akar közölni, mókázzon, mondókázzon a gyermekkel, töltsön vele egy kis minőségi időt. Mostanra már valahogy feledésbe merültek a gyerekes kommunikáció elemei. Ma már mindent megoldani, túlélni akarunk. Már nem viccelődünk, nem bolondozunk a gyerekekkel úgy, mint régen tették. Pedig ez fontos az érzelmi biztonság szempontjából, és az értelmük is így fejlődik leginkább.
A boldogsághoz nem kell sok egy gyereknek
Vekerdy tanár úrnak volt egy előadása 2010-ben, amelyben arról beszélt, hogy mi kell a gyereknek ahhoz, hogy boldog legyen. Elmondta, hogy mennyire fontos a szülő-gyermek kapcsolatban a gyermek kora. Nem mindegy, hogy kisgyermek, éppen növő gyermek vagy kamasz-e. Teljesen máshogy kell szülőként viszonyulnunk a gyermekünkhöz, amikor még kicsi. Ilyenkor a meleg ölelés az, amire leginkább szüksége van. Ahogy telik az idő, a gyermek kamaszkorba lép. Ekkor kell tudni elengedni őt, és nem tovább szorítani, mert a dolgok már megváltoztak. Szülőként szorongunk, hogy vajon jól csináljuk-e, de ez a mi bajunk, nem a gyermeké. Egyszer csak rájövünk majd, hogy ez az egész nem is olyan vészes… feltéve, ha eddig is érzelmi biztonságban neveltük a gyermekünket.
Kis korban a gyermeknek csak annyi kell, hogy vele legyen a szülő. Vele. Ne mellette. Bármilyen későn is érkezünk haza, menjünk be a gyerekszobába, és üljünk kicsit az ágy szélére. Ha már alszik a csemete, nem kell felébreszteni, de ha még nem aludt el, nagyon fog örülni. Fontos, hogy hagyjuk az ajtón kívül a mobiltelefont, az újságot, és ne vegyünk elő semmilyen fejlesztőjátékot sem. Vekerdy Tamás szerint erre nincs szükség, ugyanis a fejlesztett gyermek fejlődése megakad, szemben azzal a gyermekkel, aki játszhat szabadon.
Kovács-Hain Zsuzsa
Mi kell a gyermeknek? Nézd meg Vekerdy Tamás előadását!