Az, hogy a gyermekünk boldog legyen, nekünk szülőknek nagyon fontos. Mégis, sokszor pont mi magunk rontjuk el valahol. Ranschburg Jenő pszichológus sokat foglalkozott a nevelés helyes egyensúlyával, amelynek egyik alappillérének tartotta a gyermek biztonságos kötődését a szüleihez. De vajon mit is jelent ez pontosan, és mi köze a gyermek boldogságához?
A biztonságos kötődés
Ez egy pszichológiai fogalom, amely a gyermek és a gondozója (általában az anya vagy az elsődleges gondviselő) közötti érzelmi kapcsolat minőségét írja le. Ez az érzelmi kötődés alapvető szerepet játszik a gyermek érzelmi, szociális és kognitív fejlődésében, és hatással van arra is, hogyan tudja a gyermek életének későbbi kapcsolatait megélni.
A biztonságos kötődés kapcsán nagyon fontos a megbízható gondozó, vagyis az, hogy a gyermek elérhetőnek tapasztalja a szülőt, olyannak, aki érzékeny a gyermek szükségleteire és ezekre megbízhatóan reagál. Szintén nagy jelentőséget kap az érzelmi biztonság, amikor a gyermek úgy érezheti, hogy a szülő mindig jelen van, ha szükség van rá, támogatást nyújt, amikor a gyermek fél, szorong vagy bizonytalanságot él meg. Biztonságos kötődés esetén a gyermek biztonságosnak érzi a világot, mert tudja, hogy a szülőhöz bármikor visszatérhet, ha szüksége van rá. Ezért bátran fedezi fel a környezetét. Az a gyermek, aki biztonságosan kötődik, képes a saját érzelmeit felismerni és kifejezni, ugyanis a szülei ebben is támogatták és támogatják.
Hogyan alakulhat ki a biztonságos kötődés és mik az előnyei?
Ranschburg szerint az a gyermek igazán boldog, aki nem csüng az édesanyján. Biztonságos kötődés esetében a gondozó figyelmes a gyermek szükségleteire, legyen szó testi vagy érzelmi igényekről (pl. éhség, félelem, megnyugtatás iránti igény). A gondozó viselkedése kiszámítható és következetes, ami a gyermek számára biztonságot és stabilitást nyújt. A gondozó képes arra, hogy érzelmileg elérhető legyen, és megértéssel, szeretettel reagáljon a gyermekre.
A biztonságosan kötődő gyermek érzelmileg stabilabb, kevésbé hajlamos szorongásra vagy depresszióra. Az ilyen gyermek könnyebben alakít ki barátságokat és egészséges kapcsolódási mintákat gyermek- és felnőttkorban egyaránt. Magabiztosabban függetlenedik és könnyebben tanul új dolgokat. Az érzelmi biztonság miatt jobban alkalmazkodik a változó körülményekhez és az esetleges stresszes helyzetekhez is.
A biztonságos kötődés az élet későbbi szakaszaiban is meghatározó, mivel befolyásolja, hogyan viszonyul az ember másokhoz, hogyan kezeli a stresszt, és hogyan épít egészséges kapcsolatokat.
A gyermekek azonban nem minden esetben biztonságos kötődéssel viszonyulnak a szüleikhez. Más kötődési minták is jellemzőek lehetnek egy-egy családban.
Más kötődési minták, kötődéstípusok
1. Ambivalens kötődés
Ez a kötődési minta akkor alakul ki, ha a gyermek gondozójával való kapcsolata kiszámíthatatlan és ellentmondásos: néha érzékeny és gondoskodó, máskor viszont figyelmetlen, elutasító vagy kiszámíthatatlanul reagál a gyermek szükségleteire. Ambivalens kötődés esetén a gyermek nem tudja, mikor és hogyan számíthat a gondozó, a szülő figyelmére, támogatására. Az ilyen kötődésben nevelkedő gyermek gyakran szorong, különösen akkor, amikor a gondozó távol van, vagy valamiért nem elérhető. A gyermek viselkedése ellentmondásos: egyszerre keresi a szülő (gondozó) közelségét, de dühösen, haraggal reagál arra, ha végre odafigyel rá. Az ambivalensen kötődő gyermek nehezen nyugtatható meg, szorongó, ingerlékeny maradhat akkor is, amikor a szülő már elérhető számára.
A szülő maga is szoronghat, emiatt pedig a gyermek szükségleteire adott reakciója kiszámíthatatlan lehet. A szülő vagy túlvédelmezi a gyermekét, vagy épp elhanyagolhatja őt, ami a gyermek számára nem ad biztonságérzetet. A gyermek későbbi társas kapcsolataiban is szorongóvá válhat, félhet az elutasítástól, függhet mások véleményétől, az érzelmeit esetleg nehezen fejezi ki és nehezen is értelmezheti.
Az ambivalens kötődés felismerése és kezelése fontos, mert a gyermekek korai kötődési tapasztalatai hosszú távon hatással vannak az életükre, különösen a kapcsolatok és az érzelmi szabályozás területén.
2. Dezorganizált kötődés
Ez a kötődési forma akkor alakul ki, amikor a gyermek számára a gondozó – aki elvileg a biztonság forrása lenne – egyben a félelem forrásává is válik. Ez egy paradox helyzetet eredményez, amelyben a gyermek nem tudja, hogyan viszonyuljon a gondozójához, mert a kapcsolat egyszerre jelent biztonságot és fenyegetést. A gyermek viselkedése gyakran ellentmondásos, zavart vagy rendezetlen. A szülő közelségét keresi, de ugyanakkor fél is tőle. A gyermek kötődési viselkedése instabil lehet. Egyszer közeledik a szülőhöz, majd hirtelen elfordul tőle, mozdulatlanná válik. A probléma stresszhelyzetben erősödik.
A dezorganizált kötődésű gyermek gyakran nehezen alakítanak ki baráti kapcsolatokat, többször problémás viselkedésűek. Ha nem kezelik, a dezorganizált kötődés komoly hatással lehet a felnőttkori kapcsolatokra és az érzelmi jóllétre. Felnőttként az ilyen kötődésű emberek gyakran félnek az intimitástól, vagy éppen túlzottan ragaszkodóvá válnak. Gyakran úgy érzik, hogy nem érdemlik meg a szeretetet vagy a támogatást. A dezorganizált kötődési forma jelenléte növelheti a szorongás, a depresszió és más mentális problémák esélyét.
3. Elkerülő kötődés
Akkor alakul ki, ha a gyermek azt tapasztalja, hogy a gondozója nem érzékeny az érzelmi szükségleteire, vagy elutasító a közelséggel és az intimitással szemben. Ez a kötődési minta arra készteti a gyermeket, hogy elnyomja az érzelmi szükségleteit, és önállóságra törekedjen, ne azt várja, hogy a szülő majd tesz érte valamit, segíti őt. Az elkerülő kötődésű gyermek korán elkezdi megtanulni, hogy egyedül kell boldogulnia, mert a gondozója nem reagál következetesen a szükségleteikre. Hajlamossá válik arra, hogy minimalizálja, elnyomja az érzelmeit, mindezt azért, hogy elkerülje az elutasítást. A gyermeken nem látszik, hogy szorong, amikor nincs vele a gondozó, fiziológiai szinten megmutatkozik az, hogy stresszt él át.
Ha ez a kötődési forma gyermekként kialakul, az hatással lesz a felnőttkori életre is. Csökkent mértékű lesz az empátiás készség, kerülni fogja az intimitást és az érzelmi konfliktusokat. Az elkerülő kötődésben felnőtt embernek szüksége lehet terápiára ahhoz, hogy az érzelmeit kezelni tudja, feldolgozni azokat.
Ranschburg Jenő szerint a nevelésben nagyon fontos a helyes egyensúly megtalálása, és megtartása. Ehhez a legjobb út az, ha biztonságos kötődésben nevelkedik a gyermek.
Tarjáni Rita
Forrás: https://positivepsychology.com/attachment-styles-childhood/
