Egy másfél éves örökmozgó kisfiú és egy három hetes, tüneményes kislány édesanyjaként, Szabó-Kulcsár Edina egyszerűen ragyog. Irigylésre méltó, ahogy hatalmas rutinnal terelgeti a kis Medoxot, ellátja Ninát, miközben még a szülés utáni felépülése is javában tart. Kirobbanó és energikus, legalábbis a külső szemlélő számára. Edinával arról beszélgettünk, hogy érzi most magát, és milyen az élet négyesben.
NEHEZEBB VAGY KÖNNYEBB VOLT A SZÜLÉS MOST, MINT MEDIKÉVEL?
Ennek két oldala is van. Az egyik a lelki oldala, a másik a fizikai. Lelkileg azt mondanám, hogy is-is. Abból a szempontból könnyebb volt, hogy már tudtam mire számíthatok, így annyira nem stresszeltem, bár Medox esetében sem mondanám, hogy túlaggódtam magam. Akkor ott volt mellettem a férjem, anyukám, kint pedig szinte az egész család és barátok is. Nekem ez sok erőt adott akkor. Viszont, természetesen nem tudok elmenni amellett, hogy a jelenlegi körülmények nem tették most ezt számunkra lehetővé. A férjemen kívül senkit nem engedtek be a klinikára. Nagyon családcentrikus vagyok, így ahol csak lehet, igénylem a családom jelenlétét. Emiatt egy picit csalódott voltam, és féltem, hogy lelkileg, hogy fog érinteni, de szerencsére a császár időpontjára visszanyertem a pozitív életszemléletem és igyekeztem a dolgok jó oldaláról felfogni ezt a helyzetet.
Fizikai szempontból, egy kicsit rosszabbul viseltem ezt a szülést, mint az előzőt, bár az is lehet, hogy az idő távlatában ennyire megszépültek az emlékeim.
HOGY TELNEK A NAPOK OTTHON?
Szerencsére nagyon jól. Maximálisan számíthatok a férjemre, Csutira és így azért sokkal könnyebb. A szülés utáni két hétben egy kicsit rosszul éreztem magam amiatt, hogy sok esetben Medoxnak nemet kellett mondanom pár dologra, hiszen nem tudtam vele úgy játszani, mint korábban, és fel sem emelhettem. Habár még mindig vigyáznom kellene, már szinte 100%-osnak érzem magam, így már nem kell elutasítanom a kisfiam, ha éppen velem szeretne játszani. A kislányunk nagyon jó kisbaba. Semmi probléma nincs vele. Féltünk, hogy rossz alvó lesz, mint amilyen Medox, a kisfiunk volt, de eddig hála Istennek, úgy néz ki, hogy Nina nem követi a bátyja példáját.
Egy kicsit kezdjük unni a karantént, de igazából a picivel úgysem nagyon járkálnánk még annyira. Medox miatt egy picit sajnálom, hogy még mindig fennáll ez a helyzet, mert neki már nagy a mozgásigénye, és a lakásban sajnos nem tudjuk neki a megfelelő teret biztosítani.
Ettől függetlenül itt is próbáljuk megtartani a pozitivitásunk és csak a jó dolgokba kapaszkodni. Például, hogy a várandósság végét, a szülést és a kislányunk első heteit együtt tölthetjük, mi négyen.
MENNYIRE MÁS MOST A FELÉPÜLÉSED, ENERGIKUSABB VAGY, MINT AZ ELSŐ VÁRANDÓSSÁGODNÁL?
A felépülésem szerintem szinte ugyanaz, mint Medoxnál is volt. Viszont egyértelműen energikusabb vagyok. A mostani várandósságomnál sokkal jobban odafigyeltem mindenféle tápanyag bevitelére, bár szerintem leginkább a kisfiam az, aki nem engedi, hogy elhagyjam magam és a gyerekek körüli teendők.
BIZTOS VOLT BENNED FÉLELEM A JELENLEGI HELYZET MIATT. MIK A TAPASZTALATAID? HOGY ZAJLOTT A SZÜLÉS EBBEN A STRESSZEL TELI IDŐSZAKBAN?
A kezdeti időszakban igen, persze volt bennem félelem, de aztán hamar alkalmazkodtam a kialakult helyzethez. Inkább a családom hiánya volt az, amit nehezebben viseltem, és csak a dolgok jó oldalára fókuszáltam. Tudtam pihenni és maximális biztonságban voltunk a kislányommal, azzal, hogy nem engedtek be a klinikára szinte senkit.
A férjemet szerencsére beengedték mind a klinikára, mind a műtőbe, így a legnagyobb félelmünket el is hessegettük, miszerint nem lehet majd ott velünk, és nem vághatja el a köldökzsinórt sem.
Itt már nem volt stressz. Sőt, a szülést megelőző 1-2 hétben sem volt az. Már csak izgatott várakozás volt.
MIRE FIGYELSZ MOST KIEMELTEN A TÁPLÁLKOZÁSODBAN?
Már a várandósságom alatt is kiemelten figyeltem pár apróságra, de azért nem estem át a ló túloldalára. Minden olyat ettem, amit éppen kívántam. Nem figyeltem oda a mennyiségre sem. Annyit és azt ettem, ami éppen jól esett. A folyadékfogyasztásra próbáltam a leginkább odafigyelni, mert néha hajlamos vagyok erről megfeledkezni, és alig iszom. A másik pedig, a várandósvitaminom folytonos szedése volt. Utóbbit, a Gravida Optimát most sem hagytam el, hogy megszültem, hiszen szoptatok és ebben az időszakban is jól jönnek a vitaminok. Amire ezen kívül figyelek, hogy miket eszem vagy éppen iszom. Kerülöm a szénavas üdítőket, a csípős és az olyan ételeket, amik kellemetlenséget okozhatnak a kislányomnak.
HOGY BÍROD A TERHELÉST, AMI KÉT KISGYERMEK ELLÁTÁSÁVAL ÉS A FELÉPÜLÉSEDDEL JÁR EGYÜTT? MIT ÜZENSZ AZOKNAK A KISMAMÁKNAK, AKIK SZÜLÉS ELŐTT ÁLLNAK, ÉS ESETLEG AGGÓDNAK, HOGY SOK LESZ A TEHER KÉT GYERMEKKEL?
Bármikor amikor belegondoltam abba, hogy milyen lesz két ekkora gyerekkel, akkor kínomban elnevettem magam, mert meg voltam győződve arról, hogy nagyon kemény időszak elé nézünk, de ettől függetlenül nem stresszeltem rá. Igazából nem vagyok egy nagyon aggódós típus. Mindenhez igyekszem úgy hozzáállni, hogy lesz, ahogy lesz, és teljesen felesleges előre olyan dolgokon aggódni, amit még nem is tudok, hogy miként alakul.
Jelenleg még csak három hetes a kislányunk, Medox pedig másfél éves múlt. Egyelőre nincs okom panaszkodni, bár nyilván óriási segítség, hogy itt van a férjem. Ha mindent egyedül kellene csinálnom, úgy már koránt sem lenne annyira egyszerű, de biztos vagyok benne, hogy azt is megoldanám.
Szerintem minden édesanya, aki hasonló cipőben jár, tudja, hogy mi vár rá. Már késő lenne azt üzennem nekik, hogy találják meg a megfelelő társat, akire számíthatnak ezekben az időkben is 🙂 , hiszen egy második baba érkezéséről beszélünk már. Remélhetőleg megtalálták, de ha valami okból adódóan mégis csak magukra számíthatnak, akkor csak azt üzenném, hogy mi anyukák SUPER HERO-k vagyunk.
Kovács-Hain Zsuzsa
