A szülés minden nő életének egy olyan pillanata, amely nagy érzelemrobbanással jár. Vannak, akik csak sírnak, hiszen tudják, most új szerep veszi kezdetét, mások nevetnek, hogy a karjukban tarthatják a kicsit, vannak, akik sírnak és nevetnek egyszerre. A szülés után azonban elkezdődik egy új időszak, amely tele van olyan, eddig be nem járt ösvények felfedezésével, amelyek félelemmel, aggódással, tiszta örömmel, vagy bizonytalansággal töltik el az édesanyát. Ezek feldolgozása komoly lelki folyamat, ami nem egyszerű, ugyanakkor nagyon felszabadító.
A szülés után rengeteg lelki munka is zajlik. Egyrészt a gyermek megszületésével a múlt eddigi része lezárul, bizonyos szerepek és sok lehetőség végérvényesen kiíródik a nő életének forgatókönyvéből. Nem egyszerű egy addig mozgalmas, társasági életet élő embernek feldolgoznia azt a váltást, amit egy gyermek születése okoz. Az addig kettesben élő pár számára komoly feladattá válik az, ami addig természetes volt: hogy időt szakítsanak egymásra. A kialvatlanságtól szenvedő feleség minden energiáját leköti a kicsi, a férjére még esetleg tud időt szánni, saját magára azonban ritkán. Az elkerülhetetlen veszteségek miatt a gyermek születése felett érzett örömbe némi szomorúság, gyász is vegyülhet. Ez természetes, ugyanakkor itt is nagy segítséget jelenthet, ha van kivel őszintén megbeszélni ezeket a fájdalmas pontokat. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy elsőként saját magunkkal „megbeszéljük” az érzéseinket, legyenek azok akár pozitívak, akár negatívak.
Másrészt egy gyermek születése az egész családot új helyzetbe hozza: generációs váltás jön létre. A szülőkből nagyszülők lesznek, a gyerekekből szülők. Új szerepek, szabályok, szokások alakulnak ki, és ez a váltás sokszor egyáltalán nem feszültségmentes.
A kötelességek teljesítése persze nem valamiféle hideg, érzelemmentes, külső kényszer hatására történik. Korántsem. Ez a fajta áldozatváltozás csak az anya gyermeke iránt érzett hatalmas szeretete miatt lehetséges. Az anya-gyerek kapcsolat egy nagyon szoros, bensőséges kapcsolattá válik, amelyben úgy kell az intimitást kialakítani, hogy az egyik félnek nincsenek szavai. Olyan kommunikációs csatornák válnak egyszerre jelentőségtelivé, amik addig csupán másodlagosak voltak. A közös időtöltés, a gyermek táplálása, a játék mind olyan tevékenységek, amik segítik ennek a szoros kapcsolatnak a kialakulását. Mindeközben a gyermek ezen a kapcsolaton keresztül megtanulja, hogy hogyan is viszonyul hozzá a világ (aki jelen esetben még csak az anya), mennyire bízhat abban, hogy az igényei időben kielégülnek, vagyis kialakul a bizalom, vagy bizalmatlanság a környezet iránt.
Az anyává válás egy hosszú folyamat, melynek minden kis részletéről rengeteget lehetne írni (és reményeim szerint fogok is). A csodálatos az, hogy bármennyire is bonyolult mindez lélektani értelemben, naponta többezer (egészen pontosan kb. 490 000) gyermek, és ezzel együtt anya születik szerte a világon, akik mind végigélik ezt az összetett folyamatot úgy, hogy sokan még csak észre sem veszik, milyen hatalmas feladatot hajtottak végre. Azért mi vegyük észre… Virtuális vállveregetés minden anyának.
Jantek Gyöngyvér, pszichológus
