HÉTVÉGI APAKÉNT IS A GYEREKEM AZ ELSŐ

A barátaim, Helga és Kornél házasok voltak, egészen három hónappal ezelőttig. A válásuk nem volt nyugodt, és az egész a kislányukon, Lillán csattant. Nagyon nehezen tudja feldolgozni, hogy az apukáját ritkán láthatja.

Nem is csak ez a probléma a történetben. Helga olyannyira távol akarja tartani Lillát Kornéltól, hogy mindent megtesz azért, hogy megnehezítse apa és lánya együttléteit. Rá sem ismerek a barátnőmre, és nagyon sajnálom Kornélt, aki viszont teljesen vétlen a dologban. A válásuk közös döntés volt, Helga mégis őt hibáztatja, és nem látja át, hogy Lillának ez milyen rossz. „A házasságunk utolsó évében már voltak nehézségeink.”– meséli Kornél. „Semmi sem volt jó Helgának, folyton azt hitte, hogy megcsalom, pedig csak a munka volt sok, tényleg. Ő nem dolgozott akkor, és ezért sok túlórát vállam. Lilla mindig vele volt, amibe már amúgy is belefacsarodott a szívem, hiszen alig láttam őt. A hétvégéken állandóan az anyósomékhoz mentünk, ahol muszáj volt jópofizni. Ez is egyre nehezebben ment már, hiszen akkor sem lehettem a lányommal. A kapcsolatunk zátonyra futott, és úgy döntöttünk, hogy elválunk. Helga a bíróságon teljesen kifordult magából, a bíró persze mindent bevett, Lilla felügyeleti joga Helgáé lett, nekem maradtak a láthatások. Elfogadtam, nem is tehettem mást, ha látni akartam a kislányomat. Volt bennem egy bizonyos félelem, hogy Helga majd ellenem fordítja. Egy ilyen kicsi gyerekkel ez nem is lenne olyan nehéz, hiszen mindent elhisz az édesanyjának, ami nem is baj, hiszen tőle függ, vele él. De nekem semmibe sem volt beleszólásom, ezért igyekeztem meghúzni magam. Belementem szinte mindenbe, csak, hogy láthassam Lillát. Helga szabta meg a láthatásokat, a szabályokat ő állította fel, és lassan kezdtem úgy érezni magam, mint egy bűnöző, aki néhány órára kijöhet a börtönből, hogy találkozzon a gyerekével. Az természetes volt, hogy Helgáé a ház és minden, ami benne van, hiszen ő maradt a gyerekkel. Én egy garzonban lakom most. Van tévém, és berendezési tárgyaim, de semmit sem érzek a magaménak. Mint egy kivert kutya, úgy élek, csak dolgozom, és egyik láthatási naptól a másikig húzom az időt. Úgy érzem, a lányom egyre távolabb kerül tőlem. Nem tudom, talán az a baj, hogy elköltöztem, és nem igazán beszéltük meg a dolgot. Ő még kicsi ahhoz hatévesen, hogy el tudja dönteni, hogy mi a helyes és mi helytelen. A hétvégéink mindig felhőtlenül telnek, de Lilla sokat beszél az anyukájáról ilyenkor. Nem hibáztatom, hiszen imádja Helgát. De azért a lelkem mélyén rosszul esik. Tudom, hogy Lilla nagyon szeret engem is, és nagyon rossz, hogy olyan helyzetbe sodortuk, amelyet most át kell élnie. Egy gyereknek nem szabadna benne lennie a szülei közt lévő konfliktusban. A mi feladatunk lenne, hogy Lilla kimaradjon ebből. Próbálok ezért mindent megtenni, de sokszor szélmalom-harcnak érzem ezt az egészet. Folyton azt képzelem, hogy egyszer még a kislányommal együtt élhetek úgy, ahogy az egy családban, normálisan lenni szokott. Egy normális családban. Nem adom fel, még így, hétvégi apukaként is mindent meg szeretnék adni Lillának. Tudom, hogy ellenszélben nem lesz könnyű dolgom, de igyekszem mindenben jó partner lenni. Kommunikációban, a gyermekkel kapcsolatos dolgokban is. Bízom abban, hogy a volt feleségem is megérti, hogy a gyermekünk az első, nem az önös érdekeink. Tudom, hogy nehéz utam lesz, de mindenben Lillát tartom szem előtt, és tudom, hogy sikerül majd. Kapcsolatra most nem is gondolok, még nagyon friss a válás szörnyű élménye. Nem is tudom, hogy valaha bízni tudok-e még bárkiben is. Most az a célom, hogy a kislányom ne érezze azt, hogy elhagytam őt. Tudnia kell, hogy rám mindig, minden körülmények között számíthat. Azt akarom, hogy boldog legyen, és ha ehhez az kell, hogy én lemondjak valamiről vagy valakiről, akkor megteszem. Innentől kezdve ez az életem, és ez az ő élete is. Abban reménykedem, hogy egyszer majd megérti, hogy én nem tőle váltam el, hanem az anyukájától.” Kornél története nagyon gyakori. Sok férfi van így ezzel, ahogy ő. Mindenkinek nagyon nehéz azon túltennie magát, hogy az az ember, akit szeretett, láthatatlan háborút folytat ellene, ráadásul úgy, hogy a közös gyermeküket használja fel, hangolja ellenük. Nem egy ilyen történetet hallottunk már, és persze nem csak a férfiak lehetnek ebben áldozatok. A felnőtteknek tudniuk kell, hogy a gyermekük könnyen sérülhet, ezért mindent meg kell tenniük azért, hogy ez ne így legyen. Ezt az utat pedig csak ketten járhatják be, és csak úgy, hogy a gyermeküket 100 százalékon szeretik. Komáromi Csenge