Amikor egy családban kiderül, új családtag érkezik kilenc hónap múlva, az édesapa közel akarja magát érezni a történésekhez. Egyre jobban és jobban beleéli magát abba, hogy majd hogyan tanítja focizni a kisfiát, vagy hogyan gyönyörködik majd a kislánya egyedi királylány-jelmezében az ovis farsangon. Persze, ezek távoli álmok, de már az első ultrahangfelvételen is azt látja, hogy ez a gyerek teljesen rá hasonlít. Közel érzi magához, vele akar lenni, búgó, macis hangon duruzsol a pocaknak, hiszen tudja, a baba hallja őt.
Amikor pedig megszületik, és először felsír a pici, tudatosul benne, hogy apának lenni nemcsak a legnagyobb öröm a világon, hanem életre szóló feladat is. Tanítás és tanulás, egymástól, egymásról. Szeretet, ami feltétel nélküli – ez újdonság, hiszen férfiként nemigen érzett ilyet senki iránt. Aggódás, féltés, túláradó érzelmek – mind-mind egyszerre vannak jelen. Furcsa, és egyben varázslatos kötelék, amely innentől kezdve nem szakítható szét. Apa és gyermeke a kezdetektől együtt…
