Olvasni jó! De nézzünk most néhány tudományos érvet, pontosan miért is hat pozitívan a gyerekünkre, ha rendszeresen, egészen kiskoruktól kezdve olvasunk nekik!
Nyelvi fejlődés
A csecsemők születésüktől fogva fogékonyak a beszédre. Ahhoz, hogy megtanuljanak beszélni, szükségük van arra, hogy hallják mások beszédét. “Az, hogy beszélünk és olvasunk a gyerekeinknek, az egyik legfontosabb dolog, amit tehetünk azért, hogy építsük a nyelvi utak kialakulását a gyermekünk agyában,” mondja Dr. Laura Phillips, a Child Mind Institute Tanulási és Fejlesztési Központjának vezetője. “Az olvasás és a szavaknak való kitettség segít a gyerekeknek maximalizálni nyelvi és kognitív kapacitásukat.”
Már az is támogatja a baba kognitív fejlődését, ha megfogja vagy megérinti a könyvet.
Azáltal, hogy már akkor elkezdesz olvasni a gyerekednek, még mielőtt beszélni kezdenének, elősegíted az idegrendszeri alapok lefektetését a hatékony nyelvhasználat és írás-olvasás terén. Ez részben azért van, mert a könyvek olyan szókincset és nyelvtani szerkezeteket mutatnak be, amelyeket a gyerekek egyébként nem hallanának a mindennapokban. “Amikor a gyerekek gondozóikkal vagy szüleikkel vannak, ugyanazt a nyelvet, ugyanazokat a szavakat és beszédmintákat hallják, ami csodálatos,” mondja Dr. Phillips. “De a könyvek lehetővé teszik számukra, hogy új szókincset és új szavak összerakási módjait hallják, ami kibővíti a képességüket a nyelv megértésére és használatára.”
Kutatások kimutatták, hogy azok a gyerekek, akiknek a szüleik naponta olvasnak, legalább 290000 szóval többet hallanak, mire óvodába kerülnek, mint azok, akiket nem olvasnak rendszeresen. És attól függően, hogy mennyi időt töltenek naponta olvasással, ez a szám akár több millió szóra is növekedhet. Mindez megkönnyíti a gyerekek számára, hogy bővítsék szókincsüket, és megértsék azokat a szövegeket, amelyeket később el kell olvasniuk, az iskolában és azon kívül is.
Az olvasás segít a gyerekeknek széleskörű háttértudás kiépítésében, ami különösen hasznos, amikor elkezdik az iskolát. Ez részben az olvasás során hallottakból “ragad rájuk”, részben pedig az olvasás közben a szülőkkel folytatott beszélgetésekből (“Emlékszel, láttuk ezeket az állatokat az állatkertben?”). Minél több általános ismerettel rendelkeznek a gyerekek — legyen az földrajzról, közlekedésről, természetről vagy számtalan más témáról —, annál könnyebben értik meg az iskolában tanult új dolgokat.
Empátia és érzelmi tudatosság
Az olvasás nemcsak a nyelvi készségeket fejleszti, hanem az empátiát is. Lehetőséget teremt arra, hogy belelássunk mások életébe, érzéseibe, sorsába. Azt szoktam mondani, hogy aki nem olvas, az térben és időben korlátozza magát. Csak abból a tapasztalatból fog kiindulni, amit ő maga átélt vagy megtapasztalt, ami szükségszerűen szűklátókörűséghez, és akár ítélkezőbb, rigidebb gondolkodásmódhoz vezet. Amikor a gyerekünknek olvasunk, ilyen módon fel is készítjük az élet sokféleségére, és a nehéz helyzetekre is.
Az olvasás abban is segíti a gyerekeket, hogy megtanulják kezelni a saját érzéseiket. Amikor a könyvek szereplői nagy érzelmeket, például haragot vagy szomorúságot élnek át, a gyerekek felismerik, hogy ezek az érzések természetesek. Tanulják a helyzetek, gondolatok és érzelmek szavakhoz kapcsolását, és elgondolkodhatnak azon is, ők mikor éltek át hasonló érzéseket. Ebben mi szülők aktívan is segíthetjük őket, ha beszélgetünk velük. Megosztjuk a saját élményeinket, érzéseinket, és megkérdezzük: “Te voltál már ennyire kétségbeesett, mint a lány könyvben?” Vagy: “Te mit tettél volna Nemcsek helyében?”
A hétköznapi szituációk is kínálják persze ezeket a lehetőségeket, de a közös olvasás során a közös figyelmi helyzet, a fókuszált figyelem, a lelassulás, és az összebújás (ami nagyon sokszor része a “ritálénak”) még inkább megteremti azt az intimitást, ami segít feltárulkozni, bizalmas beszélgetéseket folytatni.
A szülő-gyermek kötelék
Az olvasás nemcsak az olvasás aktusáról szól, hanem a közös, figyelmes időtöltésről is, amikor nincsenek más zavaró tényezők. Már néhány perc közös olvasás is lehetőséget ad arra, hogy lelassuljatok, kapcsolatot teremtsetek, és megosszatok egy kellemes élményt.
Ez a meghitt együttlét nagyon fontos, pótolhatatlan, és jótékony hatással van az idegrendszer fejlődésére, különösen kiskorban. Hallani a szülő hangját, érezni a könyv súlyát, a lapok finom textúráját, az ölelő karokat, a másik szívverését és lélegzetévelét, mind fontosak az agy fejlődéséhez. Minél nagyobb a gyerekünk, annál kevesebb ideig ücsörög az ölünkben, hiszen fontos és halaszthatatlan felfedeznivalója van az “Újvilágban”. És ez így van jól, mégis lényeges, hogy legyenek bekuckózós időszakok is, amire a közös olvasás szuper apropót teremt.
A fizikai kontaktus, amelyet a szülő öleléséből kapnak olvasás közben, serkenti az agy neuronjait, így a gyerekek fogékonyabbak lesznek a nyelvre és a kognitív stimulációra, amit ebből az élményből nyernek.
A belső világ gazdagítása: képzelet
A gyerekkor egyik fő jellemzője és egyben számomra csodája is, ahogy az álmok, a képzelet, a valóság, a vágyak keverednek egymással. Sok gyereknek van saját, külön bejáratú fantáziavilága, amiből erőt tud meríteni, vagy – kevésbé ideális esetben – ahová menekülni tud (ami persze mégiscsak jó, ha egyszer másképp nem bír elviselni egy traumatikus családi helyzetet). Óvodás korban a füllentés, vagy ami hazugságnak tűnik, sokszor inkább ennek a laza határnak a következménye, vagyis hogy amire a gyerekek vágynak, vagy amit elképzelnek, nem különül el élesen attól, ami ténylegesen megtörtént. A mesék világa szintén egy varázslatos hely, ahol bármi megvalósulhat. Ahol a gyengébb furfanggal legyőzheti az erősebbet, ahol az igazság felülkerekedik a hazugságon, és ahol a gonosz létezik (legalábbis a népmesék, mondák és klasszikus mesék világában), de legyűrhető. Ez nagyon fontos élmény a gyerekek számára.
Ha készen kap a gyerek egy vizuális élményt mozgókép formájában, nagyon kevés tere marad a képzeletnek. A mesékkel, filmekkel járó intenzív élmény, amit nem csak a kép, hanem a zene, a vizuális effektek is erősítenek, sokkal inkább kijelöli az arra adott érzelmi reakciót, mint ha minden a képzeletünkre van bízva.
Biztos vagyok benne, hogy aki nem olvas, vagy akinek nem olvasnak, ellenben egészen kicsi korától kezdve rendszeresen és hosszan nézhet meséket, általában véve sok mindenből kimarad, és kevésbé színes belső világgal fog majd rendelkezni.
A könyvemben tudatosan törekedtem arra, hogy a szövegben megjelenjen ez a képlékenység, átjárhatóság a “valóságok” között. Az egyik szereplő, Samu fantáziavilága többször is megelevenedik, de más jelenetekben is teret adtam a képzeletnek.
Mit olvassunk?
Egy két hetes újszülöttnek még bármit olvashatsz, akár a Háború és Békét is, vagy az aktuális napilapot – már ha olvasol ilyet. A lényeg, hogy hallja a hangod, a szavakat és a mondatokat. Ez egyébként akkor különösen nagy segítség tud lenni, ha nehéznek éled meg, hogy hosszabban beszélj a babádhoz, és csak kettesben vagytok egész nap otthon. Énekelj neki, vagy olvass fel egy fejezetet hangosan abból a könyvből, amit éppen te olvasol, amíg ő pihen melletted vagy rajtad. Később már úgysem azt olvasol fel, amit te akarsz, hanem amit ő kér. Általában SOKSZOR.
Ahogy a gyerekek idősebbek lesznek, a tartalom kezd fontosabbá válni. Ahogy nyiladozik az értelmük, már nem lesz mindegy, mit hallanak. Olyasmit olvassunk nekik, ami nem terheli meg őket, amit – ha segítséggel is – értenek, ami érdekli őket. A könyvek terjedelme igazodik a kicsik figyelmi kapacitásához. Jó ötlet versekkel, mondókákkal kezdeni, aztán jöhetnek a néhány mondatos, gazdagon illusztrált egszerű történetek. Rövidebb mondatok, egyszerűbb szavak jellemzőek az egészen kicsiknek írt könyvekre. Tipikus, hogy ahol több gyerek van, a kisebbek hallják a nagyobbak meséit is, és gyorsabban lépnek “szintet”. Persze itt is érdemes a tartalomra figyelni, egyéni érzékenység mentén is. Vannak gyerekek, akik érzékenyebbek, míg mások kevésbé.
Az olvasás óriási előnye, hogy a gyerek fantáziájára van bízva, mit képzel el a történetből pontosan, főleg, ha nincs minden egyes jelenet lerajzolva. Ezért van az, hogy egy olvasott mese kevésbé tud rossz vagy akár traumatikus élményt okozni a gyereknek, ha esetleg előbb látja/hallja azt, mint ahogy lelkileg készen áll rá. Az olyan könyvek, amelyek az ő életükhöz kapcsolódó témákat tartalmaznak, értelmes beszélgetésekhez vezethetnek arról, mi történik velük. A könyv hidat képezhet olyan témákhoz, amelyekről a gyerek nem szívesen beszélne közvetlenül, például: ’Bántalmaznak az iskolában?’ helyett egy történeten keresztül segíthetünk, vagy tudhatjuk meg, hogy mi történt a gyerekünkkel. Egyébként a könyvem egyik próbaolvasója azt a visszajelzést adta, hogy volt, amit a közös olvasás utáni beszélgetés során tudott meg a gyerekéről, pedig egyébként is jó kapcsolatuk van. Egy bizalmas szülő-gyerek viszonyban is lehetnek olyan témák, amik spontán nem kerülnek szóba, vagy amit a gyerekünk is nehezebben oszt meg velünk. Ha viszont mások kapcsán (egy regényben például) a téma szóbakerül, vagy rákérdezünk, sokkal könnyebb dolgunk van.
Nagyon sokféle témájú és stílusú könyv van. Jó eséllyel megtaláljuk majd, amit a gyerekünk igazán élvez. Ez persze sajnos nem mindig az lesz, amit mi szívünk szerint olvasnánk – én például nem szeretek annyira enciklopédiákat vagy dínós történeteket olvasni – de azért megteszem a kedvükért. És persze találok módot arra, hogy olyat is olvassunk, ami azért nekem is jó élmény.
Akkor sem kell abbahagynunk a közös olvasást, felolvasást, amikor a gyerekünk már tud olvasni! A gyerekek gyakran élvezik, ha olyan könyveket hallhatnak, amelyek kicsit meghaladják az olvasási szintjüket, például amikor még csak képeskönyveket olvasnak, de komolyabb regényeket hallgatnak. A közös olvasás az általános iskola éveiben is támogatja a fejlődő írástudást, és lehetőséget ad arra, hogy kapcsolatban maradjatok, ahogy egyre önállóbbá válnak.
E-könyvek vs. nyomtatott könyvek
Sok gyerekkönyv elérhető e-könyv formátumban, de nem egyértelmű, hogy az e-könyvvel való közös olvasás ugyanolyan előnyökkel jár-e, mint a nyomtatott könyvekből való olvasás. Néhány kutatás szerint a szülők és a gyerekek között több az interíkció, amikor nyomtatott könyveket olvasnak együtt, összehasonlítva az e-könyvekkel. Egyes szakértők pedig azt állítják, hogy nehezebb a gyerekeknek lelassulni és figyelmesen olvasni egy képernyőn, mivel hozzászoktak ahhoz, hogy gyorsan lapoznak digitális anyagokon (és a szülők is!).
Ennek ellenére nem kell teljesen elvetni az e-könyveket, különösen, ha ezek lehetővé teszik, hogy akkor is együtt olvassatok, amikor másképp nem lenne rá lehetőség. Például utazás közben vagy ha nehézséget okoz különféle nyomtatott könyvekhez hozzáférni, az e-könyvek megkönnyíthetik, hogy érdekes új olvasnivalót találjatok.
A lényeg az, hogy az olvasási idő tartalmas legyen, bármilyen formátumot is választotok. Ha időt szántok az olvasásra, együtt ültök, és megbeszélitek a könyvet, ugyanazokat az előnyöket élvezhetitek, mint egy nyomtatott könyvvel.
Hogyan valósítsuk meg?
Bár fontos az együtt olvasás, nem kell, hogy tökéletes rutinná váljon. Ha minden nap ugyanabban az időpontban olvastok – például részeként az esti lefekvési rutinnak –, az megnyugtató lehet, és könnyebb lesz kialakítani az olvasási szokást. De bármikor, amikor a gyerek hall nyelvet és kapcsolatba kerül veled, az már önmagában is hasznos.
A gyerekek fejlődése hullámokban zajlik, így amikor éppen egy aktív mozgásfejlődési fázisban van a gyerek, lehet, hogy nem lesz kedve az öledben ülve olvasni. Úgy is olvashatunk neki, ha ő nem figyel – legalábbis mást csinál közben, például játszik, mocorog. Ha erőltetjük az olvasás egy konkrét módját, azzal kellemetlen élménnyé tehetjük azt.
Ha egy 10 hónapos kisgyerek például egyáltalán nem mutat érdeklődést aziránt, hogy az ölünkben ülve olvassunk neki, valószínű, hogy oda fog mászni hozzánk, ha leülünk egy könyvvel a kezünkben. Elveszi, megnézni, picit hallgatja, amit olvasunk, majd újra elmegy. És ez így teljesen jó!
Olvassunk mi is!
Na jó, de mikor és hogyan?!
Talán ez a legnehezebb. Nekem legalábbis biztosan. Hét éves korom óta rengeteget olvastam mindig, volt, hogy egész nap semmi mást nem csináltam, és amikor a szüleim kiküldtek az udvarra, hogy most már legyek a levegőn is valamit, akkor felmásztam egy fára, és ott folytattam az olvasást.
Aztán jöttek a munkával töltött évek, amikor az olvasás éjszakára vagy hétvégére szorult. Akkor is olvastam, kicsit úgy, mint egy függő: ha jó egy könyv, akkor sem tudom letenni, ha már rég aludnom kéne.
Mióta gyerekeim vannak, főleg, hogy már négyen vannak, magamhoz képest keveset olvasok. És azt is csak akkor, amikor a gyerekek alszanak, vagy nincsenek itthon. Így ők nem látnak engem sosem olvasni, csak amikor nekik olvasok – igaz, az minden nap viszonylag hosszú idő. Remélem eljön az az idő, amikor leülhetek egy könyvvel a kezemben, anélkül, hogy 2 perc múlva valami miatt fel kéne állnom, és akkor arról is mintát adhatok nekik, hogy a felnőttek olvasnak felnőtteknek való könyveket is, azért, hogy szórakozzanak vagy tanuljanak.
Forrás: Child Mind Institute
Jantek Gyöngyvér, klinikai szakpszichológus gyerekeknek szóló könyve a digitális
biztonságról a képre kattintva előrendelhető:
