Amikor kisbabát vártam, mindig tudni szerettem volna, hogy a férjem vajon hogyan éli meg ezt? Mit érez, mit gondol, mi játszódik le benne, miközben nekem növekszik a pocakom? Megkérdeztem hát néhány párt, hogy náluk milyen volt a babavárás apa szemüvegén át.
Egy biztos, a férfiak számára is éppoly fontos az a kilenc hónap, mint nekünk, nőknek. Fontos szerepük van a várandósságban, nélkülük létre sem jöhetne. Megérdemlik hát, hogy minden érzésüket, várakozásaikat, izgalmukat, félelmeiket és reményeiket komolyan vegyük. Akárhogy is, együtt fogunk végigmenni ezen a nehéz úton, ők is cipelik azt a bizonyos pocakot, még, ha átvitt értelemben is.
„EMLÉKSZEM A PILLANATRA, AMIKOR KIDERÜLT, BABÁT VÁRUNK.”
Andrea és a férje, Zoltán nagyon kedves házaspár. Régóta próbálkoztak már, de a baba nem akart jönni. „Egy szép, tavaszi reggelen aztán mégis kétcsíkos lett a terhességi teszt.”- mondja Andrea. „Zoli annyira örült, hogy még a küszöbben is megbotlott, ahogy ugrált. A sürgősségin kötöttünk ki, mert eltört a bokája. Emlékezetes pillanat volt.” „Igen, de ennek ellenére minden pillanatnál többet jelentett, hogy megtudtam, végre sikerült.” – folytatja Zoltán. „A bokatörésem azóta teljesen gyógyult, és a családunk immár teljes lett. Megérkezett a kisfiunk, Zalán, aki mindenért kárpótol.”
„BORZALMAS VOLT AZ ELSŐ TRIMESZTER.”
Eszter férje, Dávid annyira átérezte felesége rosszulléteit, hogy egymást váltották a mosdóban az első trimeszter alatt. „Nagyon rosszul voltam a terhességem első időszakában, minden kijött, ami bement, és már ott lebegett a fejem felett, hogy kórházba kerülök a sok hányás miatt.” – kezdi Eszter. „Dávid az első néhány hétben még nem mutatott semmilyen „tünetet”, de egy idő után ugyanolyan rosszul lett, mint én. Először azt hittük, hogy gyomorrontás, de világossá vált, hogy ez szimpatikus viselkedés. Egy pszichológus barátnőm hívta fel erre a figyelmünket, hogy egyáltalán létezik ilyen.” „Nagyon rossz volt, folyton hánytam, és ha nem, akkor émelyegtem. Alig vártam, hogy vége legyen. Mégis ez volt életem egyik legszebb időszaka, hiszen tudtam, hogy hamarosan kisbabánk fog születni.” – mondja mosolyogva Dávid. „Most a harmadik trimeszterben vagyunk, már nagyon várjuk Annát, a kislányunkat.”
„CSAK SZEXET NE!”
Annamari és a párja, Bence nagyon összenőttek a várandósság alatt. Bence mindenhova elkísérte szerelmét, minden vizsgálaton ott volt. „Az összes szakkönyvet elolvastam a témában.” – mondja Bence. „Érdekes volt, hogy úgy éreztem, nemcsak Annamari várandós, hanem én is vele együtt csinálok mindent. Egy dolgot viszont nem voltam hajlandó: szexelni.” „Na, ez borzalmas volt.” – csatlakozik a beszélgetéshez Annamari. „Én akartam volna egy kis összebújást. Persze szigorúan akkor, amikor már lehetett. De Bence hallani sem akart róla, nehogy baja legyen a babának.” „Igaz, hogy a könyvekben is benne volt, hogy lehet, de ennek ellenére volt bennem egy ellenérzés az egésszel kapcsolatban. Nem tudtam elhinni, hogy a szex nem tesz rosszat a kicsinek. Ez van… lehet, hogy butaság, de megoldottuk másképp.”
„EGYFOLYTÁBAN AGGÓDTAM VALAMIÉRT.”
Attila tapaszt apuka, három gyermekük van a feleségével, Vicával. „Mégis minden várandósságnál egyfolytában aggódtam. Nem tehetek róla, mindig volt bennem egy kis félelem, hiszen annyi minden történhet egy ilyen pici babával. Persze próbáltam magam nyugtatgatni, és Vica is mindig átlendített ezeken az időszakokon. Tisztában vagyok azzal, hogy a magzatvíz megvédi mindentől, de azért én úgy vigyáztam Vicára mindhárom terhességnél, mintha porcelánból lenne.” – mondja Attila. Vica nevet: „Igen, a végén már kicsit idegesített is, hogy jobban aggódik, mint én. De nagyon aranyos volt.”
„A SZÜLÉS MAGA A CSODA.”
„Sosem gondoltam volna, hogy én alkalmas leszek arra, hogy egy életet adjak. Ketten képesek voltunk rá, Zitával együtt.” – mondja Barnabás. „A kilenc hónapot úgy éltem végig, mint aki nem ezen a földön jár. Folyton azon gondolkodtam, hogy vajon hogy fog kinézni a gyerek, milyen lesz a személyisége, meg ilyenek. Elkezdtem naplót írni, hogy majd, ha nagy lesz, megmutatom neki. Listát írtam azokról a dolgokról, amiket együtt fogunk csinálni, megnézni, stb. Amikor eljött az idő, valami földöntúli nyugalom szállt meg, amit Zitára is átragasztottam, és így nagyon jól indultunk neki a szülésnek. Az egész élmény varázslatos volt. Tudom, vannak, akik elájulnak közben, vagy rosszul lesznek. Nekem ez szóba sem jöhetett, minden pillanatot át akartam élni. Zita egy hős, és minden nő, aki gyermeket szül. Mi, férfiak nem hiszem, hogy végig tudnánk csinálni ezt ilyen összeszedetten. Amikor Léna megszületett, iszonyatosan boldog voltam, olyan volt, mintha kiléptem volna önmagamból, és felülről néztem volna magunkat. Nem lehet máshogy elmagyarázni. És akkor Zita még egyszer összeszedte magát, és életet adott Lillának is. Na, itt már az örömtől levegőt sem kaptam. Ott volt két, kicsi egészséges maszat, és a hős feleségem. Együtt csináltuk végig a várakozás időszakát, és a szülést is. Jó, én csak ott voltam, de Zita szerint neki ez nagy segítség volt.”
Minden várandósság, minden anya és minden apa más. Egy valami azonban közös: az, hogy a kisbabát mindenki csodaként éli meg, várja, reményekkel és örömmel van tele.
Tarjáni Rita
