Minden édesanya ismeri azt a jóleső érzést, amikor úrrá lesz rajtunk a nosztalgia, ahogy csak nézzük-nézzük a gyermekünket, aki már nem kisbaba. Megrohannak a régi érzések, illatok, eszünkbe jutnak az első szavak. Én imádok így nosztalgiázni. Össze is szedtem 10 olyan dolgot, amire szerintem minden édesanya szeret visszaemlékezni olykor.
A környezetemben a legtöbb kisgyermekes anyuka sokszor panaszkodik, hogy mennyire fáradt, és mindig hidegen kell kávét innia, mennyire elege van, milyen nehéz a gyerekekkel. Azok, akiknek nagyobb gyermekük van, szintén panaszkodnak, hogy nem találják a közös hangot, és a kamasz olyan, mintha egy másik bolygóról érkezett volna.
Amikor én panaszkodtam egy barátnőmnek, hogy milyen kemény az anyalét, csak annyit mondott: „Ne sírjál! Te akartad!” És milyen igaza volt! Én akartam édesanya lenni, és ez sokszor tényleg nehéz, van, hogy szívesen cserélnék valakivel, akinek nincs gyereke. De ez az érzés 10 perc múlva távozik is, hiszen belegondolok, milyen nagy ajándék, hogy édesanya lehetek. Ilyenkor aztán eszembe jutnak a régi dolgok, amikor a lányok még kicsik voltak, és elönt a jó öreg nosztalgia. Ez a 10 dolog szerintem olyan, ami után vágyakozunk most, hogy nagyobbak a gyerekek:
1. Alvásidő délután
Még akkor is, ha nem aludtam a gyerekekkel a délutáni sziesztájuk alatt, nagyon hiányzik sokszor az a csend, az a kis egyedüllét. Olykor csak úgy leültem a kanapéra egy kávéval a kezemben és gondolkodtam. Akármin. Máskor néztem őket, ahogy alszanak. Ez ma már csak nosztalgia, hiszen egyikük sem alszik már délután, és nekem sincs egy percem sem kávézgatni…
2. Sniff-sniff, egy kis babaillat
Talán ez az, ami a legtöbbször bevillan a csecsemőkorukból. Emlékszem, milyen volt. Kicsit púderes, kicsit kakiszagú, de valahogy együtt olyan mámorítóan kedves, hogy nem is akarom elfelejteni.
3. Babahurkák
Amikor a régi fotókat nézegetem, mindig jókat nevetek, hogy milyen kis hurkásak voltak a gyerekeim. Imádtam puszilgatni a finom kis puha bőrüket, ők meg kacagtak akkorákat, hogy leszakadt a mennyezet.
4. Nyakigkaki
Igen-igen, engem ez is nosztalgikus érzéssel tölt el. Nevetve gondolok vissza egy-egy súlyosabb balesetre, amelyet akkor katasztrófaként éltem meg. Hogy tudja valaki telikakilni magát – nyakig? Még most is röhögök!
5. Babakacaj
Mindkét lányom óriási humorherold volt. Mindenen kacagtak és ők maguk is jó kis vicceket találtak ki. Nagyon jó volt hallgatni, ahogy nevettek, szívesen idézem fel magamban.
6. Babaruha innen-onnan
Imádtam nekik ruhákat vásárolni, de sok szépholmit kaptak barátoktól, rokonoktól is. Nagyon szerettem őket öltöztetni is, amiért ők nem rajongtak annyira. Én azért szívesen veszem elő néha azokat a ruhácskákat, amelyeket megtartottam.
7. A szoptatás intim pillanatai
Azt hiszem, sosem voltam olyan nagyon közel a gyermekeimhez lelki szempontból mint amikor szoptattam őket. Ezek az intim pillanatok nagyon hiányoznak. Igaz, most is nagyon jó a kapcsolatunk, de a szoptatás olyan, hogy csak anya és baba léteznek, nincs rajtuk kívül semmi és senki más.
8. Örülni kis dolgoknak is
Amikor a gyerekek nagyobbak lesznek, a körülöttük lévő rohanás és nyüzsgés is nagyobb lesz. Sokszor hiányzik az a lassúbb élet. Az, amikor könnyebben észrevettük az apróságokat, és nagyon tudtunk örüli azoknak. Ma is igyekszünk megteremteni ezt, de valahogy egyre nehezebb.
9. Babás felfedezések
Azért írtam így, mert ebbe beletartozik az is, ahogy a játszótéren mászva fedezték fel a környezetüket, és az is, ahogy a horvát tengerparti nyaraláskor örültek egy-egy újdonságnak. Ezek azért ma már nem így néznek ki… utánanéznek a neten vagy egy könyvben. Nyaralni is felkészültebben jönnek, mint én.
10. Az idő
Amikor kicsik voltak, valahogy mindig úgy éreztem, hogy „de jó, még egy csomó időnk van együtt ebben az életben”. Ahogy cseperednek, ez az idő olyan gyorsan fogy. Persze, nem szeretek erre gondolni, de egyszer majd saját családjuk lesz, ahol majd ők lesznek anyukák (ha szeretnének és úgy alakul az életük). Hiányzik az elmúlt idő…
Kovács-Hain Zsuzsa
