Az anyaságot mindenki másképp éli meg. Abban viszont egyetérthetünk, hogy egy nő életének egyik legnagyobb csodája az, ha édesanyává válik. A másik csoda az, amikor rájön, hogy nagyon jól tudja ezt menedzselni a mindennapokban, és nemcsak az eddigi munkájában volt nagyszerű, hanem anyaként is helyt tud állni. Milyen érzés édesanyának lenni? Megkérdeztünk 6 anyukát, hogy ők mit gondolnak erről.
TONCSI (32) – A 8 ÉVES PATRIK ÉS AZ 5 ÉVES LIZA ANYUKÁJA
„ Amikor az anyaságra gondolok, mindig eszembe jut egy idézet Richard Paul Evanstől: »A gyerekek nem használati utasítással születnek. Mindegyiket külön meg kell fejteni, és mire sikerül, már fel is nőttek.« Folyamatos „fejtegetés” az életem – mondhatnám így is. A fiam erős akaratú, de jól kordában tartható, okos emberke, a kislányom pedig egy minden hájjal megkent óvodás, aki az ujja köré csavar mindenkit. Nem lehet megunni őket, mindig csak velük lennék én is és a férjem is. Anyának lenni nekem egyenlő az élettel.”
DÓRA (30) – A 4 ÉVES DÁVID ANYUKÁJA
Dávid születésekor nem volt minden felhőtlen. Természetesen szerettem volna szülni, végül császár lett, amit nagyon sokáig tartott feldolgozni. Másra készültem, és számomra ez nagy csalódás volt. Amikor azonban Dávid a karomban volt, mindent elfelejtettem, ami esetleg negatív emlékként maradt meg. És ez így van 4 éve. Minden pillanatomat bearanyozza, és már a császármetszés után megmaradt kis hegre is úgy tekintek, mint az anyaságom szimbólumára. Még egyszer és még százszor végigcsinálnám, ha kell!
ANETT (26) – 23 HETES VÁRANDÓS KISMAMA, A POCAKLAKÓ, GRÉTI ANYUKÁJA
„Én már akkor anyukának éreztem magam, amikor a terhességi tesztem pozitív eredményt mutatott. Olyan volt ez számomra, mint egy csoda. Sokáig próbálkoztunk ugyanis a férjemmel, de nem akart összejönni a baba. Amikor már az örökbefogadás gondolata is felmerült köztünk, kopogtatott Gréti. Nagyon várjuk, és nagyon kíváncsiak vagyunk, milyen lesz vele együtt lenni. Bennem azért van egy kis félelem is, hogy mindent jól csinálok-e majd, de azt hiszem, legyőzünk mindent – együtt.”
TERIKE (65) – A 40 ÉVES BORKA, A 38 ÉVES LÁSZLÓ ÉDESANYJA. VAN NÉGY UNOKÁJA IS, CSABI, ÁBEL, TIMI ÉS HANNA.
„Anyának lenni számomra a világot jelenti! Nagyinak lenni meg az univerzumot! Ebből lehet érzékelni, hogy mekkora öröm és kiváltság ez. Igyekszem minden szeretetemmel feléjük fordulni, nekik adni mindent, amim csak van. Lelki és szellemi tudást, értékeket, amelyeket még én is az édesanyámtól tanultam. Boldog nagymama vagyok, és boldog, büszke édesanya is. Ennél csodálatosabb dolog nincs is a Földön!”
SACI (28) – A 10 ÉVES DINI ANYUKÁJA
„Egyedülálló édesanya vagyok, nehéz körülmények közé született meg a kisfiam. Először rémült voltam, és tanácstalan, hiszen nagyon fiatalon szültem. Nem volt segítségem, nem volt igazi otthonunk. Szerencsére ezek a dolgok rendeződtek, és mára minden szükséges dolgot megadhatok a fiamnak. Ez elégtételt ad nekem, és tudom, hogy nem döntöttem rosszul, amikor megtartottam őt. Ő az életem értelme, a mindenség, egyetlen mosollyal képes jobbá tenni a napomat. Az anyaság nekem győzelem!”
GYÖNGYI (33) – A 3 ÉVES ANNABELLA ANYUKÁJA
„Amikor kislány voltam, elképzeltem, hogy lesz egy szőke göndörfürtös kishercegnőm, aki elvarázsolja majd a körülötte élőket. Az álmom valóra vált, mert Annabella pont olyan, ahogy azt kislányként elképzeltem. Még a nevét is megálmodtam. Anyának lenni olyan kiváltság, amit csak mi, nők tapasztalhatunk meg. Egyszerre magasság és mélység, öröm és bánat, ajándék és lemondás. Semmit sem kapunk csak úgy, mindent ki kell érdemelni, és az a kicsi gyermek is tanít bennünket. Én nagyon sokat tanulok a kislányomtól, főleg a feltétlen szeretetről és mások elfogadásáról. Csak imádni lehet!”
Anyának lenni egy csoda! Neked milyen emlékeid, élményeid vannak ezzel kapcsolatban?
Kovács-Hain Zsuzsa
