APA BÁRKIBŐL LEHET, DE AZ APUKA RITKA KINCS

Apák napja van. Minden apukát köszöntünk szeretettel!

Arról sokszor írtunk már, hogy milyen jó egy gyermeknek, ha igazi, szerető családban nőhet fel. Olyanban, ahol korlátlan az édesanya szeretete, ahol az értékekről az édesapától tanulhat. Hároméves voltam, amikor a szüleim elváltak. Nem szép történet, én magam nem is emlékszem már, csak néhány körülményre, az egészből. Anyukám sokat sírt, szomorú volt, de aztán egyszer csak már nem sírt többet. Óvodás voltam, anyu az oviban volt óvónéni. Egyszer egy bácsi jött be az oviba, aki hozott nekem egy plüss Vukot. Egyből megszerettem ezért, mert Vuk nagy kedvencem volt. Megkérdeztem tőle, hogy „Te leszel az apukám?”, ő pedig azt válaszolta, hogy „Ha anyukád is úgy akarja”… Olyan boldog voltam, hogy egy ilyen szép apukám lesz, hogy azt szavakkal nem is lehet kifejezni. Csak rohantam anyuhoz, és kiabáltam, hogy szereztem magamnak apukát, neki pedig egy férjet. Ez a férj lett az én nagybetűs Apukám. Nem vér szerint, hiszen biológiailag nem volt semmi közünk egymáshoz, de azt hiszem, egész életemben nem volt senki, aki ennyire szeretett volna engem. A gyermeke voltam az első pillanattól, ahogy meglátott, és a kezembe nyomta azt a Vukot. A biológiai apámról nincs semmi emlékem, Apuról viszont nagyon sok. Annyit tanultam tőle az életről, hogy azt hiszem, a következő száz évre bőven elég lesz. Ha nem ő lett volna mellettem gyermekkoromban, nem itt tartanék, és bizonyára egészen más ember lennék. Mindenki életében vannak meghatározó találkozások, kiemelkedően fontos emberek. Az én életemben a vele való találkozás volt a legmeghatározóbb, a legkiemelkedőbb és a leginkább nyomot hagyó. Nemrég veszítettem el, és én lehettem az utolsó, akitől búcsúzott, a kezemet fogta, és azt mondta, „Szeretlek”. Egyetlen szó, ami összefoglalta a kapcsolatunkat. Mindent szeretetből csinált. Még akkor is, amikor mérgesnek kellett volna lennie rám, akkor is, amikor én voltam undok. Átsegített a kamaszkoron, mindezt úgy, hogy született egy húgom is, aki viszont az ő vére. Sosem tett különbséget köztünk, és ez a mi kapcsolatunkat is meghatározta a húgommal. Testvérek voltunk, sosem éreztük úgy, hogy nem ugyanaz az apukánk. Ha azt a szót kimondom, értékrend, csak az ő arca van előttem. Tőle tanultam, hogyan legyek önfeláldozó, türelmes, és hogyan adjak az embereknek önmagamból. Megtanultam, hogyan legyek jó hallgatóság, ha valakinek arra van szüksége, és hogyan adjak tanácsot, ha az kell. Egy hibája volt… sosem tudott nemet mondani. Ezt nekem is tanulnom kell még, de nem bánom.

HÁLÁS VAGYOK, HOGY Ő VOLT NEKEM, CSAK AZ A BAJ, HOGY ILYEN RÖVID IDEIG LEHETETT ITT, VELEM.

Mellette rájöttem, hogy apa bárkiből lehet, az nem nagy kunszt, de apuka csak abból a férfiből válik, akiben van szeretet, olyan feltétel nélküli, amely szétveti a szívet. Az apuka minden gyermekének jut ebből a szeretetből, és nem feleződik, hanem hatványozódik. Az apuka tudja, milyen volt gyermeknek lenni, megőrizte ezt a gyermeki lelket, és így a saját gyermekének cinkosa lesz. Mindent el lehet mondani neki, olyan dolgokat is, amit csak egy barátnak mondanál el. Az apukának van megoldása minden problémádra, legyen az szerelmi bánat, kamaszkori nyűg vagy felnőttkori bajok. Az apuka minden gyermeknek alanyi jogon járna, de nem mindenki olyan szerencsés, hogy apuka mellett nőhet fel. Az apuka számtalan okot tud felsorolni, miért jó, hogy ő apa lehet. Az első helyen szerepel az, hogy végre megtudta, milyen az, ha a szíve a saját testén kívül kezd el dobogni. Az apuka nemcsak vér szerint válhat apává, hanem ő elsősorban a lelkében lesz az. Mindegy, hogy a gyermeke a saját vére, örökbefogadott gyermek vagy a felesége első házasságából származó poronty. A szeretete végtelen, és osztogatja is. Az apuka olykor szigorú, de sosem öncélúan. A tanácsait kéretlenül is adja, de csak azért, hogy a gyermekének tényleg egyszer jobb legyen. Az apuka háttérbe is tud vonulni, ha kell, és könnyes szemmel figyeli, ahogy a gyermeke a szárnyait próbálgatja. Hagyja, hogy hibázzon, de mindig mögötte áll, mint egy láthatatlan angyal, hogy, ha kell, elkapja a meggondolatlan gyermeket. Az apuka példát mutat, ha kell, kiáll érted, ha kell, ugyanakkor megtanít téged is kiállni magadért és azokért, akiket szeretsz.