Az anyai elszigeteltség gyakori jelenség, sajnos az anyák nagy része megtapasztalja. Jó hír, hogy csak egy kis családi, baráti odafigyelés kell, és az egész elkerülhető. Lássuk, mi is áll a dolog mögött.
A szülinapomat egy étteremben ünnepeltük jó nagy társasággal. Három másik asztalt egy nagyobb család foglalt el, akik szintén ünnepeltek valamit. Arra lettem figyelmes, hogy egy nő a kisbabáját ringatja tőlük nem messze, az egyik sarokban. A nőn látszik, hogy elgyötört, hiszen folyton ezt csinálja. Ki tudja, mikor ült asztalhoz utoljára a családjával? Feltűnt, hogy senki, a család egyetlen tagja sem néz felé, és még csak eszükbe sem jut, hogy átvegyék a kisbabát, vagy vigyenek valamit inni neki.
Sok anya ismeri ezt
A jelenség nem egyedi. Nemrégiben egy fotó terjedt az interneten, aminek a témája egy hasonló jelenet volt. Tény, hogy ez az élmény sok édesanya számára lehet ismerős. A szülés utáni heteket, hónapokat nagyon megkönnyítheti, ha a család és a barátok együttérzésükről biztosítják az újdonsült édesanyát. Ez a helyzet senkinek sem könnyű, hiszen alapjában véve egy boldog időszak kellős közepén van az egész család. Mégis az anyák nagy része szenved szülés utáni depressziótól, amit az elszigetelődés még jobban elmélyíthet. Az észrevétlenség újabb és újabb szorongást szül, ami a depressziónak kedvez.ű
Amikor egy rendezvényen van a család, hirtelen csak az anyáé az a pici baba, aki nemrég született. Ilyenkor az apa, a nagynéni, a tesó, bárki szórakozik, eszik-iszik, és nem gondol arra, hogy az anyának is szüksége van társaságra, ő is meg szeretne enni egy tányér finom húslevest anélkül, hogy ringatnia kellene a babáját, csitítgatni, ha sír.
De vajon mi van mögötte?
A férfiak, az apák azt gondolják (vagy csak szeretnék), hogy a nők, vagyis az anyák minden élethelyzetben jobban meg tudják nyugtatni a kisbabát. lehet, hogy ez részben igaz is, hiszen az anya és a baba között erős a kapcsolat. Ugyanakkor minden anyának szüksége van segítségre, még akkor is, ha nem kéri. Nagyon erős a társadalom részéről az az elvárás, hogy az anya dolga ellátni a gyereket. Még rosszabb, hogy sokszor a család részéről természetes, hogy így gondolkodnak.
Az idő az anyának is kell
Az étteremben azon az édesanyán tisztán látszott, hogy otthon is általában ő foglalkozik a babával. Ez sajnos az esetek nagy részében az újdonsült édesanyák nem kérnek segítséget a környezetüktől, és a végletekig elfáradnak. Semmi idejük nem marad magukra, mert a baba alvásidejét sem tudják önmagukra fordítani. A család és a barátok érhetik el azt, hogy az anya ne érezze úgy, hogy ő nem része a felnőttek világának, mivel csak a gyermekével kell foglalkoznia. Egy kis odafigyeléssel enyhíthető lenne ez az egész… csak egy csöppnyivel.
Tarjáni Rita
