A fejemben tervek, ötletek, gondolatok, érzések kavarognak, ebben a rendetlenségben kellene rendet tennem. Tudom, hogy miről akarok írni, azt is tudom, hogy egy hatalmas témát szeretnék egy csokorba összefogni. Lesz. Születik. Egy remek téma. Anya születik címmel.
Hogyan is válik anyává az ember?
Anya lesz, születik, vagy valami mindig is a nőben lévő rejtett világ jön a felszínre a gyermek születésével. Daniel Stern szerint anyává komoly belső munka által válhatunk, és az anyai lelkiség, ahogy ő nevezi, nem a korábban már meglevő lelki működések egyszerű átállítódása, hanem valami teljesen új, ami ugyanakkor természetesen a meglévő „alapanyagokból”, tervekből, vágyakból, tudásból, érzésekből építkezik. Ahogy egy-egy írás születése során, itt is valami új készül, a tervek, érzések, gondolatok, emlékek adottak, ott vannak a nő lelkében, ugyanakkor komoly munkát igényel ezek összedolgozása. A dolog érdekessége az, hogy az anyává válás, bármilyen jelentős és fontos része is egy nő életének, sokszor (sőt, talán azt is mondhatjuk, többnyire) egyáltalán nem tudatosan történik.
Mikor válik anyává egy nő?
Sokféle válasz lehetséges persze az egyéni élményektől függően, ugyanakkor szinte biztos, hogy mindez nem egyetlen kiemelt pillanat műve. Nem a szülés az, ami egy csapásra anyává varázsolja a nőt. Az anyává válás már a várandósság alatt elkezdődik, sőt! Tulajdonképpen onnantól fogva, hogy egy kisgyerek megérti, hogy mi a különbség a fiúk és a lányok között, és azt is megérti, hogy ő az utóbbi csoportba tartozik, megkezdődik ez a folyamat. (Ez pedig nagyon korán van, kb. 2,5 éves kor környékén.) A papás-mamás játékok, a szülőktől tanult minták, a filmek, könyvek anya szereplői, az ismerősök élete, amibe életünk során betekintést nyerhetünk, és persze maga a társadalom, amiben élünk mind formálja azt, hogy milyen anyák szeretnénk lenni, és valamelyest azt is meghatározza, hogy milyen anyák leszünk majd.
Bármilyen korán is kezdődik az anyai identitás formálódása, ezek az apró, észrevétlen lépések a terhesség alatt teljesednek ki igazán.
És hogy meddig tart az anyaság?
Ameddig az anya élete. A „felnőtt gyermekek” édesanyja persze kisebb intenzitással vesz részt a gyerekei életében, ugyanakkor megmarad az értük való aggódás, az öröm, a reménykedés abban, hogy jól alakul az életük és boldogok lesznek, nem éri őket baleset, nem lesznek betegek, stb.
Az anyaság képének alakulása mellett zajlik egy másik nagyon fontos folyamat is: a baba elképzelt képe is kezd megszületni, és egyre színesedni az anya lelkében. A 12. hét után válik különösen erőssé ez a tendencia, ugyanis kb. ekkorra válik bizonyossá a gyermek léte, ekkortól „mer bátrabban álmodni” a leendő anya. A kismama számtalan tulajdonsággal felruházza a születendő gyermekét, elképzel rengeteg szituációt, helyzetet, jövőbeni eseményt. Elképzeli magát is, mint anyát, a férjét, mint apát.
Ahogy a kicsi megmozdul az anya méhében, és azt már az anya, sőt, akár mások is érzik kezüket a domborodó pocakra téve, ezek az elképzelt tulajdonságok még inkább feltöltődnek tartalommal: „Milyen aktív, igazi örökmozgó. Sportember, olyan, mint az apja.” vagy: „Olyan szelíd, érzem, hogy igazán kedves személyiség lesz.”
Eközben a váradós nő tele van ki nem mondott (vagy épp nagyon is sokszor hangoztatott, ez már csak temperamentum kérdése) félelmekkel, aggodalmakkal. Egy teljesen ismeretlen terep előtt áll, belátható időn belül egy törékeny kis ember élete függ majd teljes egészében tőle. Sokakban, ha nem mindenkiben felmerülhet a kérdés: jó anya leszek-e egyáltalán? Jó, ha van kivel megbeszélni ezeket a kérdéseket. Egy kiadós beszélgetés sok feszültségtől szabadíthatja meg a nőt, aki a lelki változások közben fizikailag is igencsak átalakul (terhes nőket látva mindig elképedek, hogy mennyire rugalmas bír lenni az emberi test!).
A várandósság alatt nem csak a jövő elevenedik meg, hanem a múlt is. A formálódó anya szerep sokszor nagy befolyással van a nő saját édesanyjával való kapcsolatára is, hiszen egy közös élménnyel gazdagodtak. A várandós anya sokszor elkezd élénken érdeklődni saját gyermekkora iránt, hogy volt, mint volt akkor ez és ez. Sok kellemes, addig ismeretlen emlék elevenedhet meg ekkor, azok számára azonban, akiknek nem volt felhőtlen a fogantatás körüli, kisgyermekkori időszak, sok fájdalommal is járhat ez a nyitottság.
A szülés Daniel Stern szerint: „…az átmenet ideje, amikor a nő ott lebeg az időben – fáradtan, örömmámorban és megkönnyebbülten.” Szülés után a nők különösen érzékenyek érzelmileg, egy rossz szó is lavinát indíthat el bennük. Azt gondolnánk, a szüléssel végre „be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen”, de ez korántsem így van. A gyermekkel való első találkozás hatalmas jelentőségű, de még nem jelenti a folyamat végét. Az alkotó pihenését pedig végképp nem…
A szerző szerint az anyává válás folyamatában a harmadik (a terhesség és a szülés után) fő lépés a kötelességekkel való szembesülés, a gyermek ellátása során létrejövő tapasztalatok átélése.
„Az újszülöttel való együttélés során az anya állandóan szembesül azzal a tudattal, hogy ez a törékeny lény tőle függ, s azzal a csodával, hogy nem csak életben tudja tartani, hanem még a növekedését is tudja segíteni.”
Megkezdődik a 0-24 készenlét időszaka, amit valóban szó szerint kell érteni. Éjjel-nappal az anya az elsődleges felelős a gyermeke biztonságáért (ezzel nem szeretnénk az apa szerepét kisebbíteni, egyszerűen most a hangsúly az anyaságon van). Még akkor is szolgálatban van, ha valaki más vigyáz épp a gyerekre, hiszen a gondolatai mindenképpen a gyermek felé kalandoznak, ha nem is minden egyes másodpercben. Újfajta érzékeket fejleszt ki magában, kis antennákat, amikkel mindent érzékel, ami esetleg ártalmas lehet a babának. Az egész világot más szemüvegen keresztül kezdi figyelni; új értelmet nyer a konnektor, az asztal sarka, a nagytestű házőrző, a golyóstoll és a nejlonzacskó.
Jantek Gyöngyvér, pszichológus
