Sokunk fejében ugyanaz a kép él a fogantatásról: több millió spermium versenyez a petesejt felé, és végül a leggyorsabb, legerősebb jut célba. Filmes jelenetek, tankönyvi ábrák és egyszerű magyarázatok épültek erre a gondolatra. A valóság azonban ennél jóval összetettebb — és talán még érdekesebb is. A tudomány ma már úgy látja, hogy a megtermékenyítés nem egyszerű „versenyfutás”. Nem pusztán arról van szó, hogy egy spermium áttöri magát a petesejten, miközben mindenki mást legyőz. A női test és maga a petesejt is aktív szereplője ennek a folyamatnak.
Nem minden spermium jut el a petesejtig
Egy ejakuláció során akár több százmillió spermium is útnak indulhat, de ezeknek csak nagyon kis része jut el egyáltalán a petevezetékig. Az út ugyanis korántsem egyszerű. A női reproduktív rendszer folyamatosan „szűr”. A méhnyak nyákja, a méh környezete, az immunrendszer és a petevezeték működése mind befolyásolják, mely spermiumok haladhatnak tovább. Sokuk egyszerűen nem elég életképes, mások rossz irányba haladnak, vagy nem tudnak alkalmazkodni a környezethez. Vagyis a fogantatás nem egy kaotikus rohanás, hanem egy nagyon finoman szabályozott biológiai folyamat.
A petesejt sem csak várakozik
Talán ez az egyik legizgalmasabb része az újabb kutatásoknak: a petesejt nem passzív szereplő. A tudósok szerint a petesejt és a körülötte lévő sejtek kémiai jeleket bocsátanak ki, amelyek bizonyos spermiumokat vonzanak. A petesejt nem egyszerűen „megvárja”, hogy ki ér oda először.
Egyes kutatások arra is utalnak, hogy genetikai kompatibilitás szerepet játszhat abban, mely spermium képes végül megtermékenyíteni a petesejtet. Vagyis nem biztos, hogy a leggyorsabb vagy legerősebb spermium lesz a „nyertes”, hanem az, amelyik biológiailag a leginkább megfelelő.
Az „áttörés” sem egészen úgy történik
A spermium valóban enzimek segítségével jut át a petesejt külső burkán, de ez nem olyan, mint egy fal áttörése. Inkább egy pontosan összehangolt biokémiai folyamat. A spermium és a petesejt felszínén lévő molekulák felismerik egymást, és csak megfelelő kapcsolódás esetén jöhet létre az egyesülés. Olyan ez, mint amikor egy kulcs pontosan illeszkedik egy zárba. Amint egy spermium sikeresen kapcsolódik a petesejthez, a petesejt azonnal lezárja magát más spermiumok előtt. Így biztosítja a szervezet, hogy csak egyetlen spermium genetikai állománya egyesüljön vele.
Akkor mégsem a „legerősebb” győz?
A modern biológia szerint pontosabb úgy fogalmazni, hogy a legalkalmasabb spermium jut célba.
Az, amelyik:
- megfelelően mozog,
- túléli az utat,
- képes reagálni a kémiai jelekre,
- és kompatibilis a petesejttel.
A fogantatás tehát sokkal inkább együttműködés, mint egyszerű verseny. És talán éppen ettől annyira lenyűgöző.
Kovács-Hain Zsuzsa
Forrás:
