Minden gyermek eredendően kíváncsi. Kérdez, mászik, pancsol, viháncol és sír – hiszen a világ új, izgalmas és néha ijesztő is számára. De mi, felnőttek, sokszor elfelejtjük, milyen volt gyereknek lenni. Elvárjuk a gyerekeinktől, hogy viselkedjenek, pedig inkább nekünk kéne újra megtanulnunk: a világ felfedezése gyerekkorban nemcsak természetes, hanem szükséges is. Dr. Vekerdy Tamás szerint a boldog, kiegyensúlyozott gyermek alapfeltétele az, hogy szabadon játszhasson, és önfeledten élhesse meg a gyerekkort – ne egy kis felnőttként viselkedjen. És ebben nekünk, szülőknek is újra tanulnunk kell: játékosan, együtt, türelmesen.
A csend nem érték – az elfogadás az
Sokan gondolják, hogy a „jó gyerek” csendes, fegyelmezett és észrevétlen. De a gyerek nem azért jött a világra, hogy mások kényelmét szolgálja – hanem hogy fejlődjön, tanuljon, érezzen, éljen. Egy bevásárlás közben hisztiző gyerek nem „rossz”, csak épp elfáradt, éhes, vagy túlingerlődött. Ahogy mi sem mindig vagyunk türelmesek, ők sem. Vekerdy szerint az érzelmi biztonság megadása – nem a „leszidás”, hanem az elfogadás – segít a leginkább.
Ne zavarjuk meg a játékot!
A játék a gyermek legfőbb tevékenysége, a fejlődés motorja. Ahol játszhat, ott tanul is. Vekerdy különösen hangsúlyozta: „A játékot nem szabad megzavarni!” Nem baj, ha sáros, nem baj, ha hangos – ha játszik, az azt jelenti, hogy jól van. Szülőként nem az a dolgunk, hogy ezt állandóan korlátozzuk, hanem hogy megtanuljunk rácsodálkozni velük a világra.
Fedezd fel vele együtt!
A gyerekek felfedezők. Ha mi, szülők is újra azzá válunk – figyelünk, nevetünk, kérdezünk –, akkor nemcsak erős kapcsolatot építünk velük, hanem segítünk abban is, hogy biztonságban fedezzék fel a világot. Vekerdy ezt így fogalmazta meg: „A gyerek nem attól lesz jó, ha jól viselkedik, hanem attól, ha jól érzi magát a világban.”
A sírás természetes, nem szégyen
Minden gyermek sír néha. Ez nem a „nevelés kudarca”, hanem a fejlődés velejárója. A sírás üzenet – feszültség, félelem, fáradtság. Nem elfojtani kell, hanem együtt lenni vele. A nyilvános térben ért rosszallás nem a te hibád – és nem a gyermekedé sem. Inkább annak a tükre, mennyire elidegenedett a társadalmunk a gyerekkor valódiságától.
Szülőként is tanulunk
Ne akarj tökéletes szülő lenni – inkább legyél jelen. A gyermeked nem hibátlan nevelésre, hanem valódi kapcsolatra vágyik. Ne mindig az irányításon gondolkodj, hanem a közös pillanatokon. Ahogy Vekerdy mondta: „A gyermek nem nevelhető, csak együtt élhető vele.” Engedd, hogy a te életed is újra játékosabb, rugalmasabb legyen – mert ebben a felnőtt is gyógyul.
A gyerekek nem hibás felnőttek – hanem teljes, élő, csodálkozó emberek. A világot tanulják, és tőlünk tanulják. Mi pedig tanulhatunk tőlük is – türelmet, kíváncsiságot, újraélhető örömöket. Ha te is újra felfedező leszel, nemcsak a gyermekedet segíted – magadat is.
Tarjáni Rita
