A karantén alatt mindkét gyermekem feladta nekem a leckét. Nem tagadom, hogy néha elszakadt a cérna, és még kiabáltam is. Nyugtattam magam, hogy az én gyerekkoromban is kiabáltak a felnőttek, mégis ember lett belőlünk. De közben, a lelkem mélyén tudtam és tudom, hogy ez a mai gyermekekre már nem alkalmazható módszer.
Nem szokásunk itthon a testi fenyítés, minden formáját elítéljük, még akkor is, ha sokat hallani, hogy egy-két atyai (anyai) pofontól még senkinek semmi baja nem lett. Úgy érzem, vannak olyan értelmesek és érzelmesek a gyermekeim, hogy megbeszélhetem velük emberi módon, ha valami nem tetszik. Mindig is annak a híve voltam, hogy a gyermek nem hülye, megfelelő stílusban, a bizalmát elnyerve, a szeretet nyelvén is lehet fegyelmezni, ha épp ez szükséges valamiért. Soha nem is volt ezzel gond a családunkban, mindig el tudtuk magyarázni a lányoknak, ha valamit nem tartottunk jó ötletnek, vagy valamivel kapcsolatban elvárásaink voltak. A karanténhelyzet azonban mindent megváltoztatott, főleg az én türelmemnek rajzolt nagyon éles határvonalat.
ELSZAKADT A CÉRNA – TÖBBSZÖR IS
Nem vagyok rá büszke, de ez van, ez vagyok, én is ember vagyok. Imádom, szeretem a gyerekeimet, és amikor az élet a normális mederben folyik, nincs is semmi gond (esetleg néha kiakadok, de hamar elhessegetem a dolgot, és minden megy tovább). A bezártság azonban nagyon megváltoztatta az egymáshoz való hozzáállásunkat.
Volt, hogy ők kiabáltak velem, pont úgy, ahogy én kiabáltam előzőleg velük. Ilyenkor persze rettenetesen elszégyelltem magam, hogy egy hamisítatlan tükörképet mutatnak felém. Elgondolkodtam, és megpróbáltam a helyzetet orvosolni. Így tettek ők is. Ha gond volt köztünk, azt szinte azonnal rendezni tudtuk, hála a jó kapcsolatunknak. Ám úgy érzem, ezzel nincs elintézve ez a néhány hónap.
HELYRE KELL HOZNI
Most, hogy feloldották a korlátozásokat, az iskolák nem tárták ki újra kapuikat, a lányok ugyanúgy itthonról tanulnak. Tudom, hogy szükség lesz arra, hogy dolgozzunk a kapcsolatunkon. Azon, hogy helyrehozzuk, ha valami elromlott. Hallgatni nem szabad róla, mert az sérelemként rág bennünket belülről.
Ha te is hasonló cipőben jársz, foglalkoznod kell a gyermekeiddel való kapcsolatodon.
- Mondd el nekik, hogy ugyanúgy, ahogy számukra, neked is nehéz volt az elmúlt néhány hónap.
- Nyugodtan kérj bocsánatot tőlük. Attól, mert gyerekek, még szükségük van rá, hogy tudják, sajnálod. Ezzel példát mutatsz, hogy fontos elismerni, ha hibáztunk. Te mint szülő nem vagy tökéletes, de ez nem is baj, csak be kell ismerni.
- Ha hibázik, neki is el kell ismernie, nem lehet felmenteni csak úgy, csak azért, hogy nehogy megbántódjon.
Ne feledd, a szülő feladata az, hogy megalkossa a családi szabályokat, a gyermek ezeket követi. Jó, ha ezek a szabályok nem tiltások mentén születnek, hanem észérvekkel mondják el, hogy mit kerüljön el. A nem szabad, ne csináld jellegű mondatok egy idő után már nem mondanak semmit a gyerekeknek. Ha ezeket megpróbálod kerülni, akkor könnyebb dolgod lesz, és a gyerekeknek is.
Számomra a nehézség mindkét kislányomnál máshol jelentkezett. A nagyobbik már 13 éves, nála a kamaszkor jellegzetes, apró lázadásaival kellett megküzdenem. A kisebbik lányom tízéves, és mint második gyermek, hajlamos arra, hogy az egyedüllét kiakassza, folyton a nővérével lenne. Ez persze kettejük közt sok konfliktushoz vezetett. A feladatom az volt, hogy ezeket valahogy megoldjam, feloldjam. Sokszor éreztem ezt tehernek, hiszen a saját problémáimmal, munkával, házimunkával is meg kellett küzdenem. A jó irány az lett volna, hogy rávezetem őket arra, hogyan tudják a konfliktusaikat egymás közt kezelni. Ezen dolgozunk most.
Nagyon nehéz jó fejnek lenni, olyan szülőnek, akire mindig számíthatnak, aki egyszerre jóbarát, jó hallgatóság, és kicsit cinkos is. Ugyanakkor meg kell őrizni egy bizonyos tekintélyt (nincs rá jobb szó, bár nem szeretem), hiszen én vagyok az anyukájuk, emellett rendkívüli mennyiségű türelemre van szükség, hogy megfelelően tudjak reagálni az ő reakcióikra. Azoknak, akik egészen kicsi gyermeket nevelnek, talán egy fokkal nehezebb a dolguk, hiszen a kicsik még nem tudják mindig elmondani, hogy mi nyomja a szívüket. Tudnod kell, hogy hosszú folyamat, amíg egy gyermek feltérképezi a körülötte lévő világot. Kisgyermek korban dacol, később ellenáll, majd lázad, és azt hiszi, mindent jobban tud.
Neked pedig ekkor kell elővenni a legjobb énedet, és segíteni neki. Megérteni, hogy mi zajlik benne, és elmondani, hogy ezzel mit okoz benned.
Legyenek saját szabályaid a nevelésükkel kapcsolatban, ne kövesd az édesanyád vagy más elveit. Mert minden gyermek más, és mindegyiküknek más kulcs nyitja a lelkének zárját.
Kovács-Hain Zsuzsa
