Minden kisbaba különbözőképpen születik. Életük során különböző szokásokat vesznek fel, különböző személyiségekké válnak. Valami azonban minden babára igaz: szeretnek az édesanyjuk közelében lenni, és többnyire sírással jelzik az igényeiket. De vajon fel kell venni őket, ha sírnak, vagy jobb, ha hagyjuk, hogy maga nyugtassa meg önmagát?
Amikor az első kislányom született, eldöntöttem, hogy minden igényét figyelembe veszem, csak a saját anyai ösztöneimre hallgatok, bármit mondanak is mások. Ám nagyon nehéz volt így tennem, miközben a védőnő, a gyermekorvos, az anyukám és a barátnőim is mind azt vallották, hogy nem szabad felvenni, ha sír, mert elkapatom. Álláspontjuk szerint a kisbabák így akarnak irányítani, nem szabad bedőlni nekik. Én már akkor is borzalmasan éreztem magam, amikor sírt a gyermekem, soha nem gondoltam, hogy elrontom azzal, hogy megnyugtatom, és a karomba veszem, amikor neki valami nem jó, és sír.
Természetesen a második gyermekemnél is hasonlóképpen cselekedtem, nem hallgattam senkire a sírással kapcsolatos rémhírek tekintetében. Mindig igyekeztem a gyermekeim kedvében járni, és nekem lett igazam. Nem rontottam el őket, szuper srácok lettek, akikkel öröm az élet. Lehet, hogy kicsit több bennük az érzelem, amit folyton ki is mutatnak, de hát ez legyen egy szülő legnagyobb problémája, nem igaz?
Meg kell határozni, mit is jelent az, hogy sírni hagyod a babát. Nem minden számít olyan stresszhelyzetnek, ami negatívan hat a későbbi fejlődésére. Jelen cikkünkben a kis csecsemők sírása a témánk, a nagyobb gyermekeknél más okokból is előfordulhat sírás, amit már jól felismer az édesanya, édesapa, és nem tartogatnak veszélyeket. Ha el kell menned WC-re, érthető, hogy nem a babáddal szeretnél menni. Ilyenkor a kiságyban bizonyára sírással felel a baba, de ez nem jelenti azt, hogy gondatlan szülő lennél. Ha egyedül vagy vele otthon napközben, akkor ehhez hasonló szituációk előfordulhatnak.
A veszélyes az, ha úgy hagyod sírni a babát, hogy teljesen figyelmen kívül hagyod őt. Nem érdekel, mi van vele, és ez rendszeressé is válik.
NA, DE NÉZZÜK A DOLGOT KICSIT KÖZELEBBRŐL
Kutatások bizonyítják, hogy a kisbabák fejlődéséhez elengedhetetlen az anya-gyermek kapcsolat, amelynek szerves része a testkontaktus. Már a baba születése után is rendkívüli jelentősége van az első együtt töltött órának, amit arany-órának is szoktak nevezni. Ilyenkor a kicsi megnyugszik szinte azonnal, hiszen hallja és érzi a szívdobogásod, ami egyelőre az egyetlen ismerős hang a számára.
ÍGY HAT A KISBABÁRA A KÖZELSÉGED:
- Az első napokban könnyebben szokja meg a külvilágot, ha melletted lehet.
- Később sokkal jobban eszik majd, ezáltal a fejlődése is jó ütemben haladhat.
- Elégedettebb lesz, kevésbé lesz nyugtalan.
- Kevésbé küzd majd hasfájással, más fájdalmakkal.
- Megfelelő ütemben fejlődik az agya. Főleg az ún. amygdala fejlődése szempontjából nagyon fontos a közelséged. Az amygdala a limbikus rendszer része, nagyon sok mindenért felelős (memória, érzelmi tanulás, szimpatikus idegrendszer fejlődése).
MI TÖRTÉNIK, HA NEM VESZED FIGYELEMBE A SÍRÁSÁT?
Ha sírni hagyod a kisbabádat, az komoly problémákat okozhat a fejlődésében, és igen hosszú távra kihathat.
- A sírással nagyon intenzív stresszt él át a babád, ez pedig akár az agya felépítésében is változásokat okozhat.
- Ha sokat sír, és senki nem figyel rá, később impulzívabb és agresszívabb gyermek válhat belőle.
- Nem fejlődik megfelelően az immunrendszere.
- Későbbi társas kapcsolataira is kihathat, ha nem veszed fel, amikor sír.
- Nehezebben tudja majd kezelni a stresszt.
Ha figyelmen kívül hagyod a sírását, azt közvetíted felé, hogy az érzéseire nem kap válaszokat. Emiatt később vagy egy nyűgös kisgyermeket kapsz, vagy egy olyan kis embert, aki elnyomja az érzéseit.
Mindent összevetve az a legfontosabb, hogy megtanuld kiismerni a kisbabád, és soha, de soha ne hagyd figyelmen kívül – nemcsak a sírását, de más érzelem kimutatását sem.
Kovács-Hain Zsuzsa
