Emlékszem a gyermekkorom számtalan boldog nyarára, pillanatára, amikor a szüleim dolgoztak, és én suli után elmehettem bicajozni a szomszéd gyerekekkel. Bandáztunk, és csak úgy repült az idő. Amikor hazamentem, nem győztem mesélni a szüleimnek az élményeimet. Apukám ilyenkor életre szóló tanácsokkal látott el a biciklizést illetően, anyu pedig féltett, és reménykedett, hogy nem történik semmi baj. Sosem történt, vidámsággal teli évek voltak.
Ezzel szemben ma mi van? Egyedüllét. A gyermekek többségének egyszerűen nincsenek barátai. Éppen ezért nem tudnak igazán játszani. A családból senki sem ér rá, a nagyszülők is többnyire dolgoznak. A gyerekek nem társasoznak, hiszen nincs kivel. Ellenben előszeretettel nyomkodják a digitális kütyüket és boldogan ülnek a villanypásztor, azaz a televízió előtt – így legalább nem zavarják az elfoglalt szüleiket.
Ez viszont oda vezet sajnos, hogy nem tudják levezetni a bennük felgyűlt feszültséget, így sokkal agresszívabbá válnak. A vizuális képek elnyomják a saját, belső fantáziájukat, így a meseolvasást, magát az olvasást sem élvezik. És az is szinte mindegy, hogy mit néznek. Ebből a ki nem élt feszültségből depresszió is kialakulhat.
Természetesen nem lehet gátat szabni a fejlődésnek, fontos, hogy te, a szülő is haladj a korral. A lényeg viszont az, hogy a gyermek ne maradjon magára, oszd meg vele az élményeket. Ha olyan műsor van a televízióban, amely valóban fejlesztő hatású, nézd meg a gyermekkel, ne hagyd határtalan ideig a tévé előtt kuksolni. Ha vége a műsornak, beszéljétek meg, mit látott, mit értett és mit nem értett belőle.
Mint mindenben, ebben is meg kell találni az arany középutat. A tévézés mellett jó, ha sok olyan időtöltés van a gyermek életében, amelyhez a kreativitását, a fantáziáját kell használnia.
A szülő-gyermek minőségi idő azonban nemcsak a komoly elfoglaltságokban kell, hogy testet öltsön. Néha szükség van arra, hogy önfeledt légy, csak úgy, legyél a gyermekkel. Ettől ő boldog lesz, hiszen azt látja, hogy te is jól érzed magad, minden rendben.
Időnként azonban gondolnod kell magadra is. Nem lehetsz mindig 100%-os a gyermeked mellett, ha te magad nem vagy topon. Ahhoz, hogy ne érezd magad folyton fáradtnak, kimerültnek, szükséged van arra, hogy néha a gyermek nélkül is lehessenek programjaid. Egy mozi, egy vacsora, egy barátnős program már fel tud tölteni annyira, hogy másnap újult erővel vesd bele magad a mókázásba.
Manapság már nagyon nehéz megoldani, hogy az anya ne vegye ki a részét a pénzkeresetből. A környezetemben nincs is ilyen család. Ám akkor, ha a család teljes, és mindenki ki tudja venni a részét az otthoni feladatokból is, akkor sokkal könnyebb megtalálni az egyensúlyt, sokkal nyugodtabb a légkör. Ha egyedül neveled a gyermeked, akkor ne félj néha segítséget kérni, hogy fellélegezhess a mindennapok szorításából.
Kovács-Hain Zsuzsa
