Az, hogy a gyermek önálló legyen, döntéseket tudjon hozni, minden szülő vágya. Elképzeljük, milyen lesz felnőttként, hogyan állja meg majd a helyét a világban. Azért, hogy a szellemi fejlődése a saját ütemében haladhasson, mi, szülők is sokat tehetünk. Maria Montessori szerint ehhez az kell, hogy hagyjuk a gyermekünket önállóan, szabadon cselekedni. No, de hogy kell ezt?
Maria Montessori 1870-ben született. Már a pályája elején is különbözött nőtársaitól. Orvosi diplomát szerzett, majd a kórházak gyermekosztályán megfigyelte, hogy az értelmi sérült gyermekekre jobban hat a megfelelő pedagógia, mint a gyógyszerek. Az általa kezelt, sérült gyermekek idővel elérték az egészséges gyermekek szintjét. Montessori arra következtetett, hogy az egészséges gyerekek esetében nem volt megfelelő a nevelési módszer, amit náluk alkalmaztak. Ezek a megfigyelések voltak Montessori pedagógiai rendszerének alapjai. Ez a rendszer ma éli reneszánszát, Montessori korát pedig jóval meghaladta.
Ma rengeteg nevelési elv ütközik az interneten ugyanúgy, ahogy a játszóterek padjain ülő anyukák beszélgetéseiben is. Montessori elvei ugyanakkor nem a megosztó kategóriába sorolhatók, hanem ezeket valahogy mindenki haladó szelleműnek, mégis elfogadhatónak tartja.
Montessori szerint a gyermekek nem elég szabadok, lelkük sajátosságai kimaradnak a nevelés egyenletéből. Ezért lenne nagyon fontos az, hogy hagyjuk a gyermekeket szabadon és önállóan cselekedni.
Mit jelent az önálló cselekvés?
A gyermekek is sok mindenre képesek. Sok felnőtt, sok szülő azonban nem hagyja, hogy a gyermeke önálló legyen. A Montessori-féle elv szerint hagyjuk a gyereket önállóan cselekedni, vagyis végezzen el minden olyan dolgot saját maga, amire képes. A szülő és a pedagógus feladata ebben csupán az, hogy biztosítsa a gyermek számára a megfelelő környezetet és azokat az eszközöket, amelyekre szüksége van.
De hogyan lehetünk jó szülők ezt az elvet szem előtt tartva?
Ahogy Montessori tanítja, a gyermek sok mindenre képes, ha hagyjuk kibontakozni. Többek között a gyermek a belső késztetése alapján képes a saját személyiségének felépítésére. Ennek része a gyermeki aktivitás és a gyermeki szabadság is. Az első, vagyis az aktivitás során a gyermek maga alkotja meg a saját gondolatvilágát, ennek elindításában segíthetünk szülőként. Montessori úgy vélte, hogy a gyermek vágya megismerni a körülötte lévő világot, ezért a szülő (és a pedagógusok) feladata is az, hogy ehhez megfelelő környezetet biztosítsanak. Ebben a környezetben a gyermek maga fedezhet fel mindent, fejlesztheti a képességeit, sőt szert tehet új ismeretekre is. Nem a tanítás tehát a feladat, hanem a terelgetés és az önálló cselekvésre való ösztönzés.
A Montessori-iskolákban a termeket a gyermekek fejlődési igényeihez szabják. Az otthoni környezetben ugyanezt meg lehet tenni a gyerekszobával. Fontos, hogy ez a tér szellős legyen, rendszerezett, a bútorok a gyermekhez igazodjanak. A polcok is szellősen legyenek berendezve, legyenek hívogatóak, amelyekről a gyermek szívesen veszi le az eszközöket.
A túlzott kontroll egy csapda
Az önálló cselekvésre ösztönzés természetes módon együtt jár azzal, hogy a gyermeket felügyeljük. Ez nem egyenlő azzal a kontrollal, amit a túlféltés, a túlzásba vitt óvó, védő magatartás okoz. Ez hátráltathatja a gyermek egészséges szellemi fejlődését.
Túlzott szabadság
A kontroll hiánya azonban egy másik csapdát, a túlzott szabadság csapdáját tartogatja. Az elkényeztetés, a szabadosságra nevelés, a következetlenség mind-mind nehézségeket okozhat később a gyermeknek.
Hagyd érvényesülni a gyermeked személyiségét, ami ő maga, csak egy van belőle. Ő formálja, ő alakítja, és neked engedned kell, hogy erre büszke legyen. Légy következetes, mert csak így fogja érteni, hogy a szabályoknak is van értelme, és szükségesek. Ugyanakkor sose büntesd öncélúan, hanem engedd, hogy a hibáit kiküszöbölhesse. Ne siettesd semmiben, hagyj számára elegendő időt. Mindent a saját tempójában csináljon. Segítsd őt, ne parancsolj neki. Hagyd, hogy beossza a játékidejét, de persze terelgesd a jó irányba mindig. Engedd szabadon dönteni a játék és a tanulás során, hadd válassza ki ő, hogy mit szeretne játszani, tanulni. Minden gyermek egyéni ütemben fejlődik, ne hasonlítsd a gyermeked senki máshoz.
Ha így teszel, a gyermeked képessé válik az önálló cselekvésre, felnőttként könnyebben megállja a helyét. Fontos azonban leszögezni, hogy a Montessori-nevelés célja nem az, hogy szófogadatlan gyermeket neveljünk, hanem olyan erős egyéniséget, aki képes önállóan cselekedni.
Kovács-Hain Zsuzsa
