Földi Miklós pszichológus szerint mindenki életében valódi fordulópont, amikor szülővé válik. Már kisgyermekkorunktól azt tervezgetjük, hogy lesz majd, ha szülők leszünk. Szakértőnkkel arról beszélgettünk, mit tehetünk, ha gyermek fog érkezni a családba, hogyan készüljünk rá?
Amikor egy emberpár belefog a családalapításba, a párkapcsolatban egy új életciklus kezdődik, új működésmódok alakulnak ki. A gyermekvállalás az egyik legnagyobb változást hozza az ember életében, a pszichológus ezt az időszakot „normatív krízis”-nek tekinti. A családi kapcsolatrendszerek átrendeződnek, a szülői szerepek kialakulnak. Érdemes a felkészülést már a várandósság tervezésekor elkezdeni.
Mi pontosan a normatív krízis?
Így hívják a pszichológusok azokat az élethelyzeteket, amikor egy nagyobb változáson megyünk keresztül, melyhez alkalmazkodnunk kell. Nincs szó traumáról, egyszerűen csupán egy „normál krízisről”, ami sokszor nehéz. Probléma csak akkor származhat belőle, ha nem akarunk vagy valami miatt nem tudunk átesni ezen a folyamaton, ebben az esetben tehát nem tudjuk elfogadni szülővé válásunkat.
Teljesen megváltozik az életünk?
Egy csecsemő érkezésével drasztikusan megváltoznak életünk mindennapos keretei. A gyökeres életmódváltozás már a terhesség idején elkezdődik (a férfiak számára éppúgy), de a születés után mindenképpen felborul az alvás és ébrenlét megszokott napi ritmusa. A legjobb, ha már lélekben előre készítjük magunkat erre a nehézségre, és inkább mondjunk le előre a kiadós és mély alvásról.
Össze lehet egyeztetni a szülőséget a korábbi szerepeinkkel?
Gyermekünk érkezésével felelősséget vállalunk érte, ami sok szempontból természetes, de gyakran nehézséget okozhat összehangolni addigi életünkkel és céljainkkal. Szülői felelősségünk ne zárja ki, hogy saját magunkért, korábbi céljainkért, karrierünkért stb. ne vállaljuk továbbra is a felelősséget. Egy testben tökéletesen megfér a jó anya és sikeres üzletasszony, vagy jó szakember. Ha nem így gondoljuk, tegyünk róla, hogy olyan kompromisszumra jussunk, ami mindkét szerepünket tiszteletben tartja és erősíti. Ha úgy érezzük, ez nem megy, próbáljuk meg párunkkal megbeszélni, ha pedig nem tudjuk ketten megoldani, érdemes szakember segítségét kérni.
Mennyire fontosak a szülői szerepek?
Mindannyiunkban benne él apáink és anyáink, nevelőink képe, ahogyan minket felneveltek. Természetesen, saját szülői szerepünkről alkotott elképzelésünk alapvetően erre épül. Érdemes minél jobban pontosítani magunkban, hogy milyen is ez a kép, hogy ha változtatni akarunk rajta, azt minél tudatosabban tudjuk megtenni, és átgondolni még akár a gyerek érkezése előtt. Fontos, hogy párunkkal beszéljük át, mit gondol ő a nevelésről. Ne feledjük, hogy mindanyiunkban rögzültek sémák, jobb előre tisztázni, hányan tervezzük nevelni gyermekünket: ketten a párunkkal, vagy fejben magunkkal hoztuk szüleinket-nagyszüleinket, sőt, rajtuk keresztül további őseinket is.
Haris Éva
