„Tudja, az a fura, hogy valamire emlékszik az ember, valamire nem. Emlékszem a legelső buszozásomra az iskolába, jól emlékszem. Igazán fura, mik maradnak meg az ember fejében. A születésemre például nem emlékszem.”
– mondja Forrest Gump egy padon a mellette ülő néninek. Vajon mit érez a baba, miközben az édesanyja hatalmas fájdalmak és határtalan örömök közt világra hozza őt?
„Írd meg a szülésélményed!” – kérte a barátnőm, aki imádta olvasni, hogy más nők hogyan szülték meg a kisbabájukat. Elgondolkodtam, hogy biztos, hogy ez csak az én élményem volt…? Mi van a kisbabámmal? Hiszen ő érkezett meg közénk. Én persze minden rosszat azonnal elfelejtettem, amint a karomban tarthattam őt. De vajon ő hogyan érzett?
Már néhány héttel a szülés előtt érezni lehetett, ahogyan készülődik. A kis moccanások és a nagyobb helyezkedések elárulták, hogy készülődik kifelé. A baba ilyenkor megpróbál a legideálisabb testhelyzetbe kerülni, ami segíti őt a világrajövetelben.
VAJÚDÁS
Nemcsak az anya, hanem a magzat is érzi a vajúdás okozta változásokat. Ilyenkor az anyai test nagy változásokon megy keresztül. A méhösszehúzódások a babát is „szorongatják”, nemcsak az édesanya érzi a feszüléseket. A méh kisebb összehúzódásait már érezhette, de ez most más. Az összehúzódások egyre erősebbek, amelyeket ő is érzékel. A hormonok benne is dolgoznak, akárcsak az anyában.
SZÜLÉS – SZÜLETÉS
A magzatburok repedését követően a kisbaba nemsokára egy hosszadalmas utazásra indul a szülőcsatornán keresztül. Vajon mit érezhet ilyenkor? Fél? Valószínűleg igen, hiszen egy teljesen másik helyre kerül, nem marad a védett kis fészekben, az anyaméhben. Kilenc hónap sötétség után hirtelen mindenhol fény veszi körül. Ez már önmagában is kifejezetten kellemetlen dolog lehet. Elterjedőben van a félhomályban szülés, ami sokkal nyugodtabbá teszi az egész folyamatot, és elviselhetőbbé a magzat számára.
Ahogy megszületik, a hallása is élesedik. A méhen belül minden hang tompa volt, most viszont élesebben hallja az édesanya hangját, az orvos, a szülésznő, az apa hangját is.
A születést követően olyan sok új dolog veszi őt körül hirtelen, és még levegőt is kell venni. Ez fájdalmas a számára, ezért sír minden kisbaba a születéskor.
Az adrenalinszintje megnő, ennek köszönhetően sokkal jobban bírja a fájdalmakat. Ahogy világra jön, sírni kezd, ami megnyitja a tüdejét. Az addig viszonylag egyenletes, lassú szívverés felgyorsul. Nehéz megnyugodni, hiszen hideg van, sok a fény és a hang, ami teljesen ismeretlen.
Itt jut szerephez az ismert szívdobogás, az ismert hang – az édesanyáé. Ettől a kettőtől megnyugszik majd, kicsit kevésbé érzi magát egyedül.
Egyes kórházakban segítik az elválás folyamatát azzal, hogy a lehető legtovább várnak a köldökzsinór átvágásával.
Minden érzékszerve kiélesedett, fázik, fél, sír, óriási történést, hatalmas traumát élt át.
Egy nagyon kis odafigyeléssel azonban jobb körülményeket lehet teremteni a születéshez, ami valójában a kicsi első szülinapja is. Most jött világra, tegyük hát szebbé, elviselhetőbbé számára.
Tarjáni Rita
