A gyermekkorunkban – különösen az első két évben – megtapasztalt élményeink igen meghatározók a későbbi életünkre nézve. Ekkor dől el ugyanis, hogy mennyire leszünk képesek embertársainkban megbízni, hogyan tudunk majd szeretni és még az is, hogy milyenek lesznek a kapcsolataink. Ha ebben az érzékeny időszakban nem alakulnak ki ezek a fontos viszonylatok, minták, és nem tapasztalunk pozitív dolgokat, később már nagyon nehéz dolgunk lesz.
A kötődés
Minden kisbabának a kötődés a legfontosabb. Születés után a kicsik élete egy másik embertől függ. Az újszülött rászorul valakire, aki mindig mellette van, figyel rá, szem előtt tartja a szükségleteit. Ilyenkor még az sem a leglényegesebb, hogy ez a személy kicsoda, a lényeg az, hogy állandóan jelen legyen. Ahogy a kisbaba növekszik, kinyílik számára a világ, amelyet azonnal fel akar fedezni. Ugyanakkor folyamatosan jelen van benne a biztonság iránti vágy is. Keresi gondozója (legtöbbször az édesanyja) közelségét. John Bowlby pszichológus volt az első, aki foglalkozott ezzel a jelenséggel, és kutatásai nyomán megalkotta a kötődéselméletet. Szerinte a kötődés egy olyan mély, intim és folyamatos kapcsolat az anyával (vagy a gondozóval), ami a babának és a mamának is örömöt ad, valamint kielégítő. Ez kell ahhoz, hogy a baba mentális egészsége megfelelő legyen. Bowlby kutatásai során rájött, hogy azoknak a gyermekeknek, akik agresszióra hajlamosak, lelkileg sérültek, kiskorukban megszakadt a kapcsolatuk az édesanyjukkal, hosszabb-rövidebb időre. A pszichológus egyik tanítványa, Mary Ainsworth, kísérletekkel támasztotta alá, hogy a csecsemő- és kisgyermekkori kötődés sokféle lehet. Három nagy típust különböztetett meg a kötődés minősége alapján, majd kollégája, Mary Main még eggyel kiegészítette ezeket.
1. Biztonságos kötődés
A lehető legjobb, amit egy kisbaba kaphat élete első két évében, az a gondoskodás és a szeretet. Ez a két dolog nagyon fontos az egészséges fejlődéséhez. Kialakul a bizalom a legfontosabb személy iránt, hiszen az mindig válaszol, ha a baba sír, figyel a szükségleteire, és kielégíti azokat. A biztonságosan kötődő gyermekek örömmel vágnak neki a környezetük felfedezésének, hiszen megfelelő a biztonságérzetük. A biztonságos kötődés lehetővé teszi, hogy a gyermek merjen másokban bízni, meg tudja élni az intimitást és ne tartson tőle, képes legyen arra, hogy a gyászt feldolgozza, valamint az emberi kapcsolatai egészségesek és stabilak legyenek.
2. Szorongó-elkerülő bizonytalan kötődés
Ha a gyermek élete kezdetén nem tapasztalja azt a biztonságot, amire szüksége van, a róla gondoskodó személy esetleg elutasítja, akkor szorongó-elkerülő bizonytalan kötődési mintában nő fel. Az ilyen gyermek elkerüli, figyelmen kívül hagyja az anyát (vagy a róla gondoskodó személyt), nem igazán tud mit kezdeni az intimitással, nem fogadja örömmel, ha valaki felveszi, magához öleli. A környezetének felfedezése nem villanyozza fel, érzelmeit nem éli meg. Esetleg akkor mutat némi érzelmet, amikor a gondozó személy távozik a szobából, majd visszajön. Az ilyen kötődésmintájú gyermek nehezen barátkozik és párkapcsolatai sem tartósak.
3. Szorongó-ellenálló bizonytalan kötődés
Ha az anya (vagy a gondozó) kiszámíthatatlan, a gyermek bizonytalanná válik, hiszen sosem tudja, hogy épp szeretetet kap majd, vagy elutasítást. Az ilyen kisgyermek szorongást érez, amikor idegenek vannak jelen, szorong, ha fel kell fedeznie a környezetét. Elsöprő bánatot érez, amikor az anya kimegy a szobából, ám, amikor visszajön, a gyermek sértett, ám mégis keresi anyja közelségét. Akár agresszív is lehet az anyával, megütheti őt, ellökheti magától. Ez a kötődésminta azokra a gyermekekre jellemző leginkább, akiknek az édesanyja kiszámíthatatlan. Elkötelezett ugyan a gyermeke iránt, ugyanakkor előfordul, hogy a szükségleteit figyelmen kívül hagyja. Sokszor csak akkor figyel a gyermekre, ha a kedve úgy tartja. Annál, aki így kötődik, a bizonytalanság szinte beépül a személyiségbe, így a kapcsolatait is uralja. Nem bízik senkiben, a kapcsolataiban nagyon ragaszkodó, a szeretete már-már fojtogató. Emiatt képtelen igazán mély, tartós kapcsolatokra.
4. Dezorganizált kötődés
A Mary Main által elkülönített kategória igen különleges kötődési minta. A gyermek ellentétesen viselkedik az anyával, sír, amikor elhagyja a szobát, de nem szalad elé, amikor visszajön. Más gyermekek ütlegelik magukat vagy folyton mozognak, ringatóznak. Main megfigyeléseiben arra következtetett, hogy az ilyen kötődésű gyermekek szülei (egyik vagy mindkettő) valamilyen traumát, veszteséget éltek át a gyermek születése előtt vagy után közvetlenül, ez pedig depressziót váltott ki náluk.
Bizonyított tehát, hogy az első két évben megtapasztalt élmények egész életünkre hatással vannak. Az ekkor elsajátított kötődési mintánk köszön vissza felnőtt életünk során is.
Tarjáni Rita
