Egyedül maradni a várandósság alatt olyan élethelyzet, amire senki sem készül. Miközben egy új élet érkezésének öröme tölti el az anyát, egyszerre ott lehet a félelem, a bizonytalanság, a magány és rengeteg megválaszolatlan kérdés is. Hogyan tovább? Kihez fordulhat, amikor elfárad? És hogyan tudja megőrizni a saját lelki egyensúlyát úgy, hogy közben a gyermekének is biztonságot adjon?
Az egyedülálló anyaság mögött sokféle történet állhat. Van, aki tudatosan választja ezt az utat, más váratlanul kerül ebbe a helyzetbe, és olyan is előfordul, hogy a gyermek érkezésekor derül ki: az apa nem szeretne részt venni sem a várandósságban, sem a későbbi nevelésben. A körülmények különbözőek, a lelki kihívások azonban sokszor hasonlóak. A legfontosabb kérdés talán az, hogyan lehet a saját fájdalmakat úgy feldolgozni, hogy azok ne váljanak a gyermek terhévé. Hiszen egy kisgyermeknek nem az a feladata, hogy megvigasztalja az édesanyját, betöltse egy társ hiányát vagy magára vegye a csalódások súlyát.
Dr. Hevesi Krisztina egészségfejlesztő szakpszichológussal arról beszélgettünk, milyen lelki nehézségekkel találhatja szemben magát egy egyedülálló édesanya a babavárás és a gyermeknevelés első időszakában, és hogyan teremthet olyan biztonságos közeget a gyermeke számára, amelyben mindketten jól lehetnek.
Amiről nem szabad elfelejtkeznünk, hogy ilyenkor az anyának speciális az apához fűződő érzelmi viszonya – mondta a szakpszichológus. – Egyedül maradhatott az anya több ok miatt is. Lehet, hogy ő választotta ezt az utat, tehát spermabank segítségével lett állapotos. De az is elképzelhető, hogy a testi kapcsolatot követően véletlenül maradt várandós – akár az apa tudta nélkül, illetve nem közös döntés a kihordás. Nem ritka azonban sajnos az sem, hogy épp a baba érkezése miatt hagyta ott a férfi, nem vállalva az elköteleződést és a felelősséget. Ilyenkor a harminc év feletti nők a legtöbbször abbéli félelmükben, hogy később esetleg nem jön már össze a baba, megtartják a magzatot. Ez utóbbi a legnehezebb eset.
Miért ez a legnehezebb eset?
Ilyenkor nagyon nehéz nem haragudni az apára, s ezt nem kivetíteni esetleg a gyerekre is, vagy legalább nem kifejezni felé. Ha az anya huzamosabb ideig egyedül marad, egyre jobban haragudhat a férfiakra, s ezt az érzést tolmácsolhatja a gyereknek is – akinek nagyon sokat árt ezzel, mivel az édesanya szava számára az egyetlen hiteles forrás. Tudatosítani kell azt, hogy a baba vállalása saját döntés, nem a gyerek kérte, hogy megszülethessen, tehát a nehézségek idején nem szabad őt okolni a problémákért. Természetes, hogy egy partner támogatása nélkül többszörösen nehéz megélni a várandóságot, s nem csupán az anyagiak miatt jelent sokkal nagyobb terhet, hanem az egyedüllét, az otthoni magány önmagában is komoly kihívást jelent a hétköznapokban. Az állapotosság ideje pedig valóban nem a legideálisabb időpont az ismerkedésre, az új párkapcsolat kialakítására – de mindezek dacára nyomatékosan kerülni kell azt, hogy a partner hiányát az anya a gyerekre hárítsa: pl. Miattad kellett itthon maradnom!, Miattad nem mehettem és nem mehetek szórakozni sem!
Milyen problémákhoz vezethet a későbbiekben az, ha a nő kivetíti a férfiak elleni indulatait a gyerekre?
Egy férfigyűlölőnek nevelt kislány, vagy aki egyszerűen csak tart a fériakkal való kapcsolattól a gyermek jövőbeli, felnőttkori boldogtalanságát garantálja. De az a kisfiú is, aki saját neméről folyamatosan csak a rosszat hallja – „a férfiak, akik édesanyját tönkretették” –, képtelen lesz kezdeményezni, gátolt lesz a lányokkal szemben. Nem meri majd a férfi szerepet megélni, mert attól fél, hogy ezzel megbántja az édesanyját, és ő minden esetben neki szeretne megfelelni. Az önmagát folyamatosan mártírszerepbe helyező anyánál – aki „feláldozta” magát és a boldogságát a gyerekéért – nagyobb teher egy gyermek számára nincs. Fontos tehát, hogy a nő az nevelés terheit ne dobja rá a gyerekre, ne nyomorítsa meg, ne kösse gúzsba. Probléma, ha a gyerek azt érzi, hogy ő egy hatalmas teher az anya számára, aki részéről óriási áldozat az ő nevelése, mert folyamatos bűntudat lesz így az osztályrésze. Továbbá, az sem tanácsos, hogy az anya az apja ellen hangolja a gyereket, hiszen a gyűlöletre nevelés egyik nemnek sem jó.
Mire kell még figyelni egy gyermekét egyedül nevelő anyának?
Gyakran az is előfordul, hogy a gyermek egy kis zsarnokká válik. Épp ezért ha eljön az ideje, ne a gyerek válasszon új apukát. A nőknek ebben az esetben is nyitottnak kell lenniük és keresni annak a lehetőségét, hogy a gyerek családban nőhessen fel. De természetesen ez ne csak a gyermek miatt történjen, hanem a nő miatt is. Fontos a gyerek számára az otthon látott modell, hiszen ezt viszi magával a saját kapcsolataiba. Az érzelmi életét gazdagítja, ha lát otthon ölelést, szeretetkinyilvánítást, intimitást, alkalmazkodást, egymásra való odafigyelést. Ugyanígy a viták rendezésének, a konfliktusok kezelésének módját is legegyszerűbben a családban sajátíthatja el. Ha a nő a szerető férj mellett egy szerető apukát is hoz a családba, az nagyon jót tesz a gyereknek – még akkor is, ha eleinte esetleg egy kicsit tiltakozik, tart a változástól. A hangsúly ilyenkor az érzelmekre, a kapcsolat kialakítására, s nem a vérszerinti rokoni viszonyra helyeződik – ez kiváltképp akkor fontos, ha több gyerek is van az úgynevezett mozaikcsaládban. Azért is praktikus a több felnőtt jelenléte, mert ez nagyrészt megóvja a gyereket attól, hogy az egyedülálló anyuka minden titkát és nehézségét a gyerekével ossza meg, megfeledkezve az ő szellemi és lelki terhelhetőségéről, túl korán felnőttként kezelje – s ezáltal elvegye tőle az úgymond gondtalan, felhőtlen gyerekkor időszakát. Az egyedüllét éveiben is az anyukának legyenek barátnői, barátai, akikkel a problémákat meg tudja beszélni, s ne a gyereket terhelje idejekorán vele – engedje inkább önfeledten játszani!
Dr. Jármi Hilda
