Amikor egy kisbaba a világra jön, bearanyozza a szülei életét. Vele együtt családdá válik két ember szövetsége. A karácsony, az egyik legszebb ünnep is teljesebbé lesz azáltal, hogy immár egy család áll a feldíszített karácsonyfa előtt. Ám sokszor nem őszinte a mosoly, feszült a légkör, hiszen nem biztos, hogy minden úgy sikerül, ahogy az elvárások diktálják. De valóban meg kell felelnünk? Frank Róbert, pszichológus szakértőnk válaszolt kérdéseinkre.
MÁS A KARÁCSONY ÚJDONSÜLT CSALÁDKÉNT?
Amíg a pár kettesben ünnepel, minden kicsit lazább, de személyfüggő, hogy ki, hogyan viszonyul a trendekhez. Manapság leginkább az figyelhető meg, hogy a lelkiismeret póráza tartja fogva az embereket, amit valaki vagy valami rángat. Ez a lelkiismereti póráz az, ami elhomályosítja az ünnep igazi értékeit.
MENNYIRE HATÁROZZA MEG AZ ÜNNEPET A MEGFELELÉSI KÉNYSZER?
Jelen van, ahogy az élet más területein is, de a karácsony kapcsán ez inkább összehasonlítás. Szeretnénk beleilleni egy képbe, amelyből nem akarunk kimaradni. Attól tartunk, hogy ha a családi karácsony nem olyan, mint ez a kép, akkor majd mások megítélnek bennünket. Ez akkor is jelen van, ha családként állunk az ünnepek előtt. Mindenki keresi az útját, és a társadalom nagyon sok mintát nyújt, amit követhetünk. Ezek miatt a trendek miatt alakul ki ez az összehasonlítási kényszer.
KÉPESEK EZEK A TRENDEK FELÜLÍRNI EGY CSALÁD IGÉNYEIT?
Minden családnak magának kell megállapítania, tudnia, hogy mik az igényei. Lehet, hogy ezek épp azok a tradíciók, amiket a szülők hoztak magukkal az otthoni környezetből, gyerekkorukból. Ezek olyan belső hangok, amelyek mindenkiben ott vannak. Sajnos mostanában azt tapasztalom, hogy a trendek, a külső hangok sokkal hangosabbak, elnyomják a belső hangok erejét, és elmossák őket. Természetesen a családoknak vannak saját hagyományaik. Lehet ez egy közös ünnepi vacsora, közös fadíszítés, vagy akár egy film, amit együtt néz meg a család minden évben.
A FIATAL CSALÁDOK ALKOTNAK ILYEN HAGYOMÁNYOKAT, VAGY INKÁBB MEGPRÓBÁLNAK MINDEN ÁRON BELEILLENI AZ IDEALIZÁLT KÉPBE?
A fiatal szülők sokszor nem igazán tudják, mit is csinálnak. Régen a család egy nagyobb közösség volt, amikor az idősebbek segítettek a fiatalabbaknak. Ezekben a közösségekben a hagyományok is jobban éltek, mint ma. Manapság főleg a fiatalok esnek abba a csapdába, hogy a társadalmi elvárásokat felcserélik a tradíciókkal. Természetesen előfordulhat az is, hogy valaki nem hoz magával semmilyen hagyományt a gyermekkorából. Ilyenkor kialakítanak saját szokásokat, amelyek vagy a divattrendek nyomán haladva születnek meg, vagy saját gondolatok alapján.
ÚGY VETTEM ÉSZRE, HOGY JELLEMZŐ A TÚLKÖLTEKEZÉS IS ILYENKOR. AZ AJÁNDÉKOZÁS FONTOSSÁGA LASSAN MINDENT FELÜLÍR.
Ez igen gyakori dolog. Sok reklám szól arról, hogy vegyünk fel hitelt, költsünk csak nyugodtan. A költekezés óriási, minden eddiginél jobban kidomborodik, hogy ki mekkora ajándékkal tudta meglepni a gyermekét. Ez a gyermekközösségekben is fontos kérdés. „Mit kaptál?” „Egy babát.” „Ó, én egy tabletet kaptam!” És itt máris megvan a két gyermek közti különbség, amit a szülők nem akarnak a saját gyermeküknek, ezért belemennek olyasmibe is, amit esetleg nem bír el a családi költségvetés. A szülők bizonytalanok, mindent karácsonykor akarnak pótolni, ami esetleg év közben hiányzott.
Semmi sem kötelező, és ez a karácsonyra fokozottan igaz. Bármitől lehet ünnep az ünnep. A karácsony apró dolgokból tevődik össze, ilyen az ajándékozás is. Nem biztos, hogy annak kell az karácsony középpontjában lenni, ugyanakkor fontos, hiszen ezzel tudatjuk a másikkal, hogy számít nekünk. Ami igazán számít ilyenkor egy gyermeknek, az a szülei jelenléte, szeretete és odaadása.
Kovács-Hain Zsuzsa
