Azt gondoltam, hogy ha egy nőgyógyász várandós, mindent gondosan megtervez, mindent alaposan végigkövet, minden meglepetésre fel van készülve. Dr. Czuczor Petra szülész-nőgyógyász szakorvos mesélt nekem saját várandósságáról, és arról, hogy eddig tévhitben élt.
Tervezett baba volt a gyönyörű kislányod?
Igen, szerettünk volna gyermeket a férjemmel. Terveztük a kicsit, főleg, hogy sajnos az első várandósságom nem volt sikeres. Igyekeztem tudatos lenni, de inkább hasonlítottam egy laikushoz, mint egy nőgyógyászhoz. Tele voltam aggodalommal vegyes várakozással, így sok felesleges dolgot műveltem.
Nőgyógyászként azért biztos másképp álltál a babaváráshoz, hiszen helyzeti előnyben voltál.
A pácienseimnél végigkísért várandósságok során mindennek megvan a maga ideje. Az ultrahangoknak, vérvételeknek, mindennek. Én saját magamat folyton ultrahangoztam, mindig tudni akartam, mi zajlik odabent. Minden rendben volt, de a vége felé fogyni kezdett a magzatvíz, amit néztem egy darabig, és persze kikértem nőgyógyász kollégáim tanácsát is. Amikor azonban döntést kellett hozni, azt muszáj volt részben kiadni a kezemből, nem hozhattam meg egyedül. A kislányom 34 hétre született, teljesen egészségesen, néhány nehézséggel, koraszülött osztállyal…
Mi volt a legnehezebb nőgyógyászként a várandósságban?
Mindent tudni akartam, és lehetőleg azonnal. Erre meg is volt a lehetőségem, és ezzel jó nagy szakmai terhet vettem magamra. A pácienseim és minden nő a szülészorvosra teszi ezt a terhet, aminek így is kell lennie. Hiába tudtam pontosan, mi zajlik odabent, mindig naprakész akartam lenni. Ezt nagyon nehéz volt elengedni. Az orvos énem és a laikus, anyai énem hadakozott végig. Nincs fontosabb a várandósság során, mint a nyugalom, ezt nekem is meg kellett értenem, és tapasztalt kollégáimra bízni magam. Ez volt eddigi életem során az az időszak, ami a legtöbbet tett hozzám.
Betartottad az általad a kismamáidnak javasolt szabályokat te magad is?
Igen, nagyon figyeltem, hogy minden rendben legyen. Elengedhetetlen szerintem bizonyos rendszeres mozgás, sport, amit én is beiktatok az életembe, és a várandósságom alatt is így tettem. Az egészséges táplálkozás is alapvető számomra, a várandósságom alatt pedig még jobban figyeltem erre. A várandósvitamin szedése is ilyen fontos volt, hiszen bármilyen egészségesen étkezünk is, a várandósság alatt megnövekedett tápanyagigényt kizárólag azzal nem tudjuk pótolni.
Hogy állsz most, a szülésed után a pácienseidhez?
Máshogy látod a várandósgondozást?
Mivel én is átéltem, valahogy sokkal jobban tudok kapcsolódni a várandós pácienseimhez. A saját babavárásom és a szülésem sok mindent tanított nekem. Meg tudom érteni, hogy mitől tartanak a leendő édesanyák, milyen az émelygés, milyen az, amikor aggódnak. Tudom, milyen érzés az anya oldaláról a császármetszés, és milyen nehéz belőle felállni. Átlátom, hogy mik okozhatnak problémát a szülés után, mivel küzdenek a szoptatás során. Olyan érzéseket, gondolatokat tudok közvetíteni, amelyek talán ezelőtt nem jutottak volna eszembe. Minden kismamának, anyukának elmondom, hogy tudom, mit érez. Tudom, hogy nehéz elfogadni például, ha természetes úton szeretett volna szülni, de császár lett a vége. Nem az ő hibája, a természet így akarta. Azt gondolom, hogy a várandósgondozásnak nagyon sok olyan része van (vagy kéne, hogy legyen), ami nem kap elég hangsúlyt. Ilyen a lelki oldal például. Szükség lenne olyan csoportos vagy egyéni foglalkozásokra, amelyek során a kismamák kibeszélhetik a félelmeiket, az örömeiket, az aggodalmaikat. Ez minden kismamának nagyon hiányzik, pedig sokat segíthetne lelkileg.
Kovács-Hain Zsuzsa
