A várandósságot mindenki másképp viseli. Vannak, akik huss, átsuhannak rajta úgy, mint életük legcsodásabb időszakán, másoknak nehézségekkel teli várakozás a kilenc hónap. A legtöbben azért abban egyetértünk, hogy az első három hónap az egészben a legnehezebb.
A várandósság egészében előfordulhatnak nehézségek, de a tested és a lelked is az első 12 hétben megy át a legnagyobb változáson. Ez persze megterhelő minden szempontból. A két saját várandósságom során az első három hónapban voltam a legingerlékenyebb. Féltem, hogy minden rendben legyen, folyton fáradt voltam, és a reggeli émelygés sem került el az első terhességnél (ezzel a másodiknál nem kellett megküzdenem, akkor folyton éhes voltam). Van néhány dolog a listámon, amiből láthatod, hogy szerintem miért az első trimeszter a legnehezebb a várandósság alatt.
1. REGGELI ROSSZULLÉTEK
Ezek nemcsak reggel, hanem egész nap gondot okozhatnak. Az émelygéstől a komoly hányásos panaszokig minden előfordulhat. Én az első kislányomnál szinte egész nap éreztem egy kis hányingert, sokszor szédültem is.
Azok a gyógymódok, amelyekről sokat hallhattál, például az akupunktúra, mindenkinél más hatásúak. Ami viszont biztosan segít az émelygésen, az az, hogy két óránként magadhoz veszel valamilyen alacsony szénhidrát-tartalmú élelmiszert, amivel a cukorháztartásodat kordában tartod.
2. FOLYAMATOS IZGALOM
Mindkét várandósságomnál állandóan izgultam valamiért. Folyton azon gondolkodtam, hogy az aktuális vizsgálatomnak milyen lesz az eredménye, vajon a gyermekem egészséges-e, vajon mindent megteszek-e érte, fiú lesz-e, vagy lány, én milyen anya leszek… stb. Két oldalt is megtölthetnék azzal, miért szorongtam és izgultam állandóan. Rosszul éreztem magam, ha nem tudom a testem minden rezdüléséről, hogy épp mi történik. Természetesen minden infót meg akartam szerezni a várandósságról, a működéséről, és teljesen belelovalltam magam. Persze lehetetlen mindent tudni, ez persze nyomasztóan hatott rám. A védőnőm és az orvosom sokat nyugtatott, hogy amíg nincs élénkvörös vérzés, nincsenek görcseim, addig nem kell félnem. Ettől persze még izgultam.
3. ÁLLANDÓ FÁRADTSÁG
Folyton aludtam volna. A szemem majd’ leragadt mindig. A vér mennyisége várandósság alatt jócskán megnő, így a szívnek többet kell dolgoznia. Emiatt a kismamák az első trimeszterben legtöbbször már korán elalszanak. Ez jó, mert a szülés után ez már nem így lesz. Jó sokáig.
4. FOLYTONOS ÉHSÉG ÉS KÍVÁNÓSSÁG
Az uborka, vanília fagyi kombó helyett nekem a csokitorta, eperfagyi variáció kellett. A hangsúly azon van, hogy kellett. Sokszor még éjszaka is óriási, édes, geil csokitortáról álmodtam. Sem a várandósságom előtt, sem azután soha nem kívántam meg ezt az édességet, de az első három hónapban sírtam érte. Az éhség is folyton gyötört, mindegy volt, hogy mit és hányszor ettem. Borzalmas volt, hogy mindig utána kellett néznem, hogy ezt, vagy azt megehetem-e várandósan. Persze, mindig a tiltólistás finomságokat akartam, és nem lehetett. De a kicsikémért mindent!
5. MÉG A MELLTARTÓ IS FÁJ
A hormonjaid teljesen megőrülnek a várandósság alatt. A tested arra készül, hogy egyszer csak egy kis embert fogsz táplálni. Ezt a melleiden már az első pár hétben megérzed. Rettentően érzékennyé válnak, nekem még a melltartó is olyan volt, mint valami kínzóeszköz. Nagyon sokféle melltartót próbáltam, és nagyon nehezen találtam meg azt, amelyet el tudtam viselni magamon.
Igaz, hogy most a nehézségekről olvashattál, de a várandósság első trimesztere mégiscsak gyönyörű – minden problémás nap ellenére. Anya leszel, és ennek tudatosítására még ez a három hónap is kevés.
Kovács-Hain Zsuzsa
