Emlékszem, amikor megszülettek a gyermekeim, valami földöntúli boldogság vett rajtam erőt, ami csak fokozódott akkor, amikor először a karomban tarthattam őket. Ez az első fizikai kontaktus, az első érintés olyan intim pillanat, amely megpecsételi ezt a csodálatos kapcsolatot anya és gyermek között. A legújabb kutatások szerint azonban nemcsak emocionálisan nagyon fontos a szülői érintés, hanem a gyermek agyfejlődésére is hatással van.
Nem újdonság, és még ma is nagyon sok kutató foglalkozik azzal, hogy az újszülött csecsemőre pozitív hatással van a szülői érintés. Az első bőr-bőr kontaktus nagyon fontos, már a legkisebb fizikai érintkezésnek is nagy a jelentősége, a baba testi-lelki egészsége szempontjából nélkülözhetetlen.
A baba, születése előtt is már sok mindent érzékel az anyaméhben, az első tapasztalatait a külvilágról bőr általi érzékelés útján szerzi. Nem véletlen, hogy a koraszülött kisbabák ápolásában is nagy eredményeket érnek el az ún. kenguru módszerrel. Az anya és a baba hosszú időn át bő-bőr kontaktusban maradnak, így a kicsi közvetlenül érzékelheti az édesanyját.
Szülés után is azért helyezik az édesanya mellkasára a kis újszülöttet, hogy a kontaktus által megkönnyítsék a szoptatást, könnyítsék a baba légzését, normalizálódhasson a test hőmérséklete.
Már az ’50-es évektől kezdve foglalkoztatja a kutatókat az, hogy a szülői érintés gyakorisága milyen mértékben befolyásolja a gyermek agyi fejlődését, és milyen hatással van a pszichére az érintés hiánya. Az utóbbi években már arra kerestek bizonyítékokat, hogy ez olyan fontosságú dolog egy gyermek életében, hogy mérhető is.
Bebizonyították, hogy azoknak a gyermekeknek, akik több fizikai kontaktusban részesültek, fejlettebb lett az agyuk szociális viselkedésért felelős része. Emberek esetében nagyon nehéz lenne bizonyítani, hogy mi történik abban az esetben, ha teljesen elvonják egy gyermektől a szülői érintést, hiszen ilyen kísérletet nem lehetne folytatni (ki lenne erre képes?). Ám állatok esetében kimutatható volt, hogy azok az egyedek, akiket eltaszított az anyjuk, máshogy fejlődtek, mint azok, akik folyamatos szülői kontaktusban maradtak.
Az édesanya érintése mellett az édesapával való kontaktus is rendkívüli fontosságú a baba szempontjából. Sokszor – ha császármetszésre kerül sor, vagy az anya valamilyen okból nem tudja a karjába venni a picit – az apuka menti meg a helyzetet. Sok helyen ugyanis szőr-bőr kontaktusra kerül sor a szülés után, azaz az édesapa mellkasára kerül a kicsi. Így is hallja a szívdobogást, ami számára megnyugtató, így kevésbé sír a nagy megpróbáltatás után.
3 TIPP OTTHONRA
- Tartsd magadhoz közel a babát, ahányszor csak tudod. Fektesd őt a mellkasodra, vagy az édesapja mellkasára. Figyeld meg, milyen gyorsan megnyugszik, ahogy érzi a bőröd közelségét, hallja a szíved dobbanásait.
- Szoptasd, ameddig csak igényli. Ez szintén jó alkalom az érintkezésre. Ha tápszeres a kicsi, akkor is érintsd meg, tartsd magadhoz közel.
- Egész nap szeretgesd, ölelgesd. Pelenkázásnál, fürdés után, mindig. Te is imádni fogod, ő pedig csodásan fejlődik majd.
Jó hír, hogy az érintés pozitív hatása egész életünkben érezhető. Azok az emberek, akiket sokat ölelgetnek, megérintik, simogatják őket, boldogabbak.
Tarjáni Rita
