Amikor az első gyermekem megszületett, nagyon sokat foglalkoztatott a gondolat, hogy vajon ő hogyan élte meg a szülést, emlékszik-e valamire az egészből. Mennyire emlékszik arra, hogy milyen volt az anyaméhben lenni? Ezt valahogy elfelejtjük, mert akárkit kérdeztem, hogy emlékszik-e valamire, mindenki válasza a nem volt.
GYERMEKKORI AMNÉZIA
Fura név, de így nevezik azt a jelenséget, hogy az emberek többsége nem emlékszik szinte semmire abból, ami hároméves kora előtt történt. Nagyon keveset tudunk még erről. Vannak, akik úgy vélik, az idő múlásával egyszerűen elfelejtjük ezen emlékeinket, és ez természetes dolog. Mások a Freud-féle elméletet vallják, miszerint a születés élménye annyira traumatikus, hogy jó mélyen elraktározzuk, és később már nem tudjuk előhívni.
MEGHATÁROZÓ A MÉHEN BELÜLI ÉLET
Emlékszem, amikor várandósan a pocakomra tettem egy fejhallgatót, és lágy zenét játszottam a babámnak. Nagyon jó pillanatok voltak ezek, amelyek egész életemben elkísérnek majd. Amikor megszületett a baba, ez a zene megnyugtatta őt, ha sírt, emlékezett rá. Ugyanígy emlékeznek a kicsik az édesapjuk hangjára, az édesanyjuk hangjára és szívdobogására. Felismerik a saját édesanyjuk tejét, szívesebben fogyasztják azt, mint más anyák tejét. A tudományos kutatások arról, hogy valójában mennyire emlékeznek a babák a méhen belüli életükre, még kezdetlegesek. Ahogy azok a kutatások is, amelyek a születés élményét, az azzal kapcsolatos emlékeket vizsgálják. Szakértők szerint azok a dolgok, amikről úgy hisszük, emlékek, csak későbbi összerakott gondolatok. Vannak tudósok, akik úgy vélik, hogy a magzati életünk olyan meghatározó, hogy később az álmainkat is vezérelheti. A negatív és a pozitív álmokat egyaránt.
A SZÜLETÉS ELŐTT, ALATT ÉS UTÁN
Ezek az emlékek sejtszintű emlékek, nem tudatosak, ezért nagyon nehéz felidézni, kifejezni őket, beszélni róluk. Hipnózisban például sikerülhet, hiszen ez a módszer hozzáférhet a tudatalattiban elzárt emlékekhez is. Gondolhatnánk, hogy a születés fájdalmas emlékére nem is akarunk emlékezni, annyira traumatikus. De ez csak feltételezés. Senki sem bizonyította még, hogy a születés valóban traumatikus a baba számára. Az egész ugyanis úgy zajlik le, ahogy a babának a legtermészetesebb. Minden azért van, hogy ő könnyedén haladhasson előre. A koponyája még nem csontosodott és ez lehetővé teszi, hogy összenyomódjon fájdalom vagy sérülés nélkül. Ha egy szülés azonban az anya számára nehéz, komplikáció is előfordul, az a babára is hatással lesz. Ugyanígy a nehéz, stressz-szel teli várandósság (a hormonok miatt) hosszú távon hatással lehet a magzati idegrendszerre. Természetesen minden várandósság alatt előfordulnak nehezebb, stressz-szel terhelt időszakok, ez még nem jelenti azt, hogy a babának ebből hátránya származik. A hangulatingadozások ilyenkor természetesek. Azonban akkor, ha ebből a negatív állapotból nem jön ki a kismama rövid időn belül, negatívan határozhatja meg a továbbiakat. Ha nincs egy biztonságos háttér a kisbaba számára, akkor nem jó közegbe érkezik. Ezt a biztonságot meg tudjuk teremteni azzal a bizonyos egyórás bőrkontaktussal, amit arany órának neveznek. Ez az együtt töltött kis idő is rengeteget képes javítani az esetlegesen méhen belül elszenvedett rossz élményeken. Ám akkor sem szabad elkeseredni, ha az arany óra nem rögtön a szülés után következik, ugyanis később is ugyanúgy hatásos ez az egymáshoz közeli lét.
Ez a finom együttlét segít kialakítani egy olyan kötődést, ami ennek hiányában kissé nehezebben alakulhat ki. Ha nem sikerül létrehozni egy olyan bensőséges helyzetet, ami ezt lehetővé teszi, akkor az anya is segítségre szorulhat. Ilyenkor lehet, hogy el kell fogadni azt a segítséget, amit az édesanyánk nyújthat, vagy egy közeli női rokon, ismerős, esetleg a párunk.
Tarjáni Rita
