Vekerdy Tamás egyszer azt mondta: „Könyörögve kérem az anyákat, ne vasaljanak!” Megfogadtam a tanácsát, és tényleg csak akkor veszem elő a vasalót, ha nagyon muszáj. Rájöttem, hogy nem olyan fontos, hogy ne legyen gyűrődés a ruhán, sokkal inkább az, hogy boldog legyen a gyermekem. Ehhez persze kell az én pozitív hozzáállásom, és az is, hogy el tudjak engedni dolgokat.
Az időrabló tevékenységek csapdájában
Nagyon sok családban látom, hogy a szülők folyton csak a renddel, a házimunkával, a kerttel foglalkoznak, olyan tevékenységek csapdájában élnek, amelyek nem szolgálják a lelki feltöltődést. A gyerekek ezekben a családokban a második, harmadik helyre csúsznak a fontossági listán. Boldogtalanok lesznek, és valami másban kell megtalálniuk ezt a feltöltődést. Sokszor lesznek agresszívek a társaikkal, rossz jegyeket szereznek, esetleg magukba fordulnak és a depresszió sem ritka. A sok-sok időrabló tevékenység mellett a szülőknek már sem idejük, sem energiájuk nem marad a gyermekükkel foglalkozni.
Mi a jó a gyermeknek?
Természetes, hogy a gyerekeknek az a legjobb, ha az anyukájuk sok minőségi időt tud velük együtt tölteni. A szakértők szerint az a legjobb, ha egy anyának mindig van ideje a gyermekére, 100%-ig rá tud figyelni. De biztos jó ez? Jó, ha az anya valakinek az anyukája, és megszűnik önálló személyiségnek lenni? És tényleg jó, ha az anya folyton a gyermeke nyomában van? A gyerekeknek önállóságra is szükségük van, hogy könnyebben tudjanak problémákat megoldani, szabadon játszhassanak, unatkozhassanak. Ekkor jön ugyanis felszínre a saját fantáziájuk, a képzelőerő, ami saját kis világot képes alkotni. Ha nem kapnak lehetőséget az elmélyülésre, valahol máshol próbálkoznak, és az idegesség, a felgyülemlett feszültség előbb-utóbb kitör belőlük.
Amikor a szülő mindenáron pozitív akar lenni
Sokan gondolják úgy, hogy a gyermeket nem érheti negatív élmény, ha azt akarják a szülei, hogy kiegyensúlyozott legyen. Valószínűleg ez részben igaz is, hiszen a pozitív történések táplálják a lelket, a negatívak viszont lehúznak. Ennek ellenére a gyereknek arra is szüksége van, hogy érjék negatív ingerek is, szükséges, hogy a saját bőrén tanuljon meg olyan leckéket, amelyek egy életre szólnak. A szülő feladata ebben a helyzetben az, hogy megtalálja az egyensúlyt, és a gyermeke kora szerint kezelje a történéseket.
Gyakran észreveszem, hogy a szülők indokolatlanul mondanak olyan pozitív megerősítéseket a gyermeküknek, amelyeket biztatásnak szánnak, de ezek hosszú távon rossz irányba viszik a gyereket.
Néhány nagyon káros mondatot szedtem most össze, amelyeket talán a leggyakrabban hallok. Tudom, hogy a szülők, akik ezeket mondják a gyermeküknek, nem gondolnak bele, hogy mit okozhatnak egy-egy mondattal. Ők csak jót akarnak a kicsinek, megerősíteni őt.
1. Ne sírj, minden rendben van!
Halljuk, hogy vigasztalni szeretne csak a szülő, de sajnos ezzel a mondattal csak azt üzeni a gyermekének, hogy semmiért sem szabad sírni, hiszen az egésznek semmi jelentősége (minden rendben van, minek sírsz?). Ha egy gyermek sír, bizonyosak lehetünk benne, hogy bármilyen semmiségnek tűnik is az ok, az ő életében igenis nagy dolog.
2. Mindent elérhetsz, csak nagyon kell akarni!
Gondolj csak bele, hányszor hallottad te is ezt a mondatot extra motivációs beszéd végén… Valószínűleg nem egyszer. Az a baj, hogy ez a mondat – bármennyire is motiválónak hangzik – hazugság. Sajnos nem érhetünk el mindent pusztán az akarattal. Tény, hogy a nehezebb felfogású kisgyermek nem lesz atomtudós, az, akinek egyáltalán nincs hallása, sosem lesz világhírű zongorista. Bármi van, minden szülő támogatni szeretné a gyerekét, de ezt nem szabad mindenáron és főleg nem hazugsággal.
3. Te vagy a legokosabb kisgyerek!
Egy újabb hazugság, amellyel biztatni próbálják a gyereket. Ha a gyermek elhiszi, hogy ő a legokosabb, szembe kell néznie a folyamatos megfelelési kényszernek. Az egész élete egy stressz lesz, egyfolytában bizonyítani akar mindenkinek, beleértve saját magát is. Úgy fogja érezni, hogy minden helyzetben neki kell a legjobbnak, legokosabbnak lennie, más opció nem elfogadható. Ha azzal szembesül élete során, hogy ez mégsem így van, óriásit csalódik minden egyes ilyen alkalommal. A szorongás állandósul, és depresszió is kialakulhat.
4. Edd csak meg, nagyon egészséges!
Biztosan kényszeríteni kell a gyereket, hogy megegye az ebédre feltálalt ételt, ha az nem ízlik neki? Ha folyton ezt hallja, úgy fogja gondolni, hogy az egészséges ételek nem jó ízűek. Egy gyerek ugyanis nem foglalkozik azzal, hogy valami mennyire egészséges. Őt csak az érdekli, hogy amit eszik, az finom legyen.
5. Azért nyertél, mert te vagy a legügyesebb!
Többféle változata van ennek a mondatnak, amivel csak abba a képzetbe ringatod a gyermeket, hogy neki a legjobb hely, a jó bizonyítvány, a matek ötös, stb. csak úgy jár. Alanyi jogon. Nem kell tennie érte semmit.
6. Nem megy? Segítek!
Eleve kicsit lealacsonyító ez a mondat. Azt feltételezed, hogy a gyereked nem képes valamit megcsinálni. Nem kényszerítheted a gyermeked arra, amit te szeretnél, még akkor sem, ha esetleg tényleg nehezebben megy neki egy adott feladat megoldása. Hagynod kell őt néha hibázni. tudatosítanod kell benne, hogy nem kell mindig segítséget kérnie, próbálkozzon kicsit egyedül.
7. Anya nem sír, minden rendben!
Soha nem szabad abba a hitbe ringatnod a gyermeked, hogy a te életedben minden mindig rendben van. Tudnia kell, hogy a felnőttek élete lehet bonyolult, és anya is szokott sírni néha. Azt is el kell neki mondanod, hogy ez nem miatta van, hogy semmiképp ne okolja saját magát.
A gyermekek, akármilyen kicsik is, mindent érzékelnek a körülöttük zajló eseményekből még akkor is, ha el akarod rejteni előlük az igazságot. Nem kell mindenáron pozitívnak látszani, amikor problémáid vannak, a gyermekednek tisztában kell lennie azzal, hogy az anyukája és az apukája is „csak” ember.
Tarjáni Rita
